SZUBJEKTÍV ÉS OBJEKTÍV SZOCIOLÓGIA
SZUBJEKTÍV ÉS OBJEKTÍV SZOCIOLÓGIA
Még előbb másféle, most már a tudományos élethez közvetlenebbül kapcsolódó vita késztette Piklert, hogy a nyilvánosság elé lépjen szociológiai álláspontjának és ezzel tudományos felfogása elméleti lényegének még világosabb kifejtése és az eltérő álláspont közvetlen bírálata alakjában. Anélkül, hogy itt messze mehetnénk a vita ismertetésében, jeleznünk kell, hogy ez a vita nyilvánvalóvá tette Pikler elméleti álláspontjának felemás voltát. Az a szociológia, amelyet ő vallott, „szubjektív szociológia” volt, ahhoz az „objektív szociológiához” képest, amelynek Méray-Horváth Károly volt a hirdetője, akivel Pikler talán nem keveredett volna vitába, ha tanítványa és egy ideig követője, Somló Bódog is nem szegődött volna Méray-Horváthhoz. Az „objektív” szociológia a társadalmat olyan organizmusnak tételezte fel, amelyben – az élő organizmusok mintájára – az anyagcsere elve érvényesül… „A biológiai determinizmushoz hozzá kell adnunk a szociológiai determinizmust” – írta Somló (Huszadik Század, 1907. I. 213.); e szerint a társadalom „a természetnek egy zárt anyagcsere-rendszere.” Ez a felfogás a társadalmat egyetlen egésznek fogja fel, olyan egynemű organizmusnak, amelyre az említett anyagcsere elve érvényes. Ez a nézet a Pikler-féle „pszichológiai” szociológia ellen irányult, amely „mindig csak egy emberből indul ki, annak az öntudatából.” Pikler a Huszadik Század hasábjain ezzel szemben ennek az általa képviselt pszichológiai iránynak az érveit sorakoztatta fel, és szociológiája lényegét azokra az „eszméleti állapotokra” helyezte, amelyek az embereket bizonyos eszközök felhasználására indítják; ezek az eszméleti állapotok bizonyos feltevésekre épülnek, amelyeknek az összessége maga a pszichológiai szociológia.
E kétféle, egymással szembenálló szociológiai felfogás mindegyikére egy-egy leegyszerűsített, mondhatni, vulgáris materializmus a jellemző. Pikler szociológiai álláspontjáról már beszéltünk; számára a társadalom csak az egyénben zajló, materialista módon felfogott folyamattal, a belátással, az ingerek egyirányú mozgásával magyarázható meg; ebből a felfogásból a termelési viszonyok meghatározó jellege, a társadalom mint az emberi csoportok viszonya és ezeknek az osztályoknak a harca valójában kimarad; az egyedek cselekvéseire mérten materialista igényű magyarázat a társadalmat illetően idealizmussal párosul. Méray-Horváth és Somló nézete a társadalmat veszi ugyan alapul, s azt tekinti az alapvető egységnek, azonban azt leegyszerűsítve, durva természettudományos magyarázattal, vagy inkább természeti hasonlattal próbálja megértetni, amikor a benne zajló folyamatokat anyagcsere-folyamatokként fogja fel. Ez a társadalomra nézve talán még „vulgárisabb” materializmus Piklernél – ha ugyan lehet ilyen vonatkozásban fokozatokról szólni.
Nem folytatjuk ennek a vitának ismertetését. A felek a vita során természettudományos művekből vett idézetek igazával vagy nem-igazával – foglalkoztak, természettudományi szerzőkhöz fordultak szakvélemény adása végett. Végül is Pikler zárta be a vitát Verworn természettudós egyik leveléből vett megjegyzéssel. Verworn Méray „sejtközi anyagcsere-tanával” kapcsolatban Pikler levelére válaszolva azt írta, hogy a Méray-használta „Wertstoffe” kifejezés számára teljesen ismeretlen; Méray sorainak tartalma egyébként „completer Unsinn”. Ezzel az akkorddal végződött az a szociológiai vita, amely bizonyos mértékig be is fejezte a pozitivista szociológia útját Magyarországon; Pikler elfordult tőle a pszichológiai és érzékfiziológiai vizsgálódások irányába, Somló pedig az újkantiánus jogfilozófia vizeire evezett át; Méray teljesen feledésbe merült.
Az eszmei összecsapásban Piklernek mindenesetre ki kellett vonulnia a tudományos csatatérre. Jellemére, de talán egész vérmérsékletére jellemző az a hevesség, amellyel a Somlóval baráti hangon a Huszadik Század 1907. évfolyamában kezdődő vitában fellépett; itt is, máskor is elragadta a hév, az igazáért való kiállás szenvedélyes heve vagy a megbántottságon alapuló erős felháborodás.
