IX.
IX.
Befejezésül szeretnék még Schafferről, az emberről is szólani. A kitűnő emlékezőtehetség higgadt ítélettel párosult nála. Kiegyensúlyozott vérmérséklete soha nem ragadtatta szenvedélyes állásfoglalásra, de megalkuvásra sem volt képes. Érzékeny, befelé tekintő lélek volt ugyan, de soha sem burkolózott be azok előtt, akik hozzája közel állottak. Mi, tanítványai, mindig nyílt tekintettel közeledtünk feléje. Nem is lehetett volna másként megjelenni őelőtte, aki semmi hamisságot nem tudott elviselni.
Akik megismerték meghitt családi életének nyugodt harmóniáját, tanúi lehettek annak, hogy mily melegen érző, jókedélyű, sziporkázó szellemességű ember volt. Családját, hozzátartozóit, tanítványait egyforma szeretettel, gyengédséggel fogadta magához.
Elvonuló ember volt, nem kereste a nyilvánosságot, de nem volt zárkózott sem. A közlés vágya élt benne. Lelkes és eredményes előadó volt. Lenyűgöző fejtegetéseit biztos kézzel felvázolt rajzaival élénkítette. Formai tekintetben mindig választékos előadásait a gondosan rendszerbe foglalt tartalom töltötte ki. Ha az előadó asztalhoz hívták, mindig készséggel vállalkozott arra, hogy ismeretének gazdag készleteit megossza hallgatóival. De az is jellemző reá, hogy nem egy kedvenc témájának fel dolgozását munkatársaira, tanít ványaira bízta. Már említettem, hogy tabeses kutatásainak utolsó vitás kérdését az ő irányítása mellett Richter Hugó oldotta meg. Richter ismerte fel elsőnek Schaffer tanai nyomán a Pick-féle dementia öröklődő jellegét is. A Tay-Sachs-féle betegség első esetének közlését Frey Ernőre, legrégibb önkéntes asszisztensérc bízta. Sorban felsorolhatnám itt tanítványait, magamat sem véve ki, akik mind tőle nyertük első dolgozataink témáit és későbbi munkásságunk irányító eszméit.
Tanítványainak sikere mindig őszinte örömmel töltötte el. Már elmondtam, hogy számunkra az volt a legnagyobb elismerés, ha dolgozatainkat érdemesnek tartotta arra, hogy az Akadémia tudományos ülésein bemutassa:
A hazai és külföldi tudományos testületek megbecsülték munkásságát. Óriási sikert ért el 1924-ben előadásával a német idegorvosok Innsbruckban tartott vándorgyűlésén, ahol az átöröklődő idegbetegségek rendszerezéséről beszélt. 1939-ben a nemzetközi idegorvos-kongresszus felkérésére hasonló tárgyú előadást volt tartandó Koppenhágában. Magas kora miatt nem vállalkozott a messzi útra, hanem engem bízott meg gondolatainak tolmácsolásával, de még így is magával ragadta hallgatóságát. Ludo van Bogaert, a kiváló antwerpeni idegbúvár, Schaffer hódoló tisztelője, a kongresszus egyik vezető egyénisége, 1939. szeptember 18-án ezt írta az agg tudósnak: „Az Ön beszámolója a Kongresszus második napjának csúcspontját jelentette, és boldog vagyok, hogy teljes csodálatomat fejezhetem ki önnek.” Van Bogaert hosszú ideig , az idegorvosok világszervezetének élén állott, az öröklődő idegrendszeri betegségek kitartó kutatója, a magyar neuropathologusoknak, a Schaffer-iskola tagjainak és leszármazottainak hűséges barátja.
Schaffer Károly tiszteletet ébresztő, harmonikus – idegorvosi műszóval kifejezve – synton egyéniségével magyarázható, hogy ez a csendesen munkálkodó férfiú mennyi tudnivágyó ifjat vonzott magához. Ő, a szuggesztív gyógymódok mestere, magából olyan erőt sugárzott, amely megteremtette körülötte az igazi légkört, a tudományos megismerés áhítatos vágyát. Munkatársainak neve olvasható abban a 19 kötetben, amelyet ő szerkesztett, s amelynek a Hirnpathologische Beiträge (Agykórtani Adatok) nevet adta. És amikor e sorok írója a szegedi ideg- és elmekórtani klinika vezetője (1930), másik tanítványa Sántha Kálmán, a debreceni tanszék vezetője lett, őket is bekapcsolta a kiadvány szerkesztői, munkatársaikat pedig a kiadvány társszerzői közé (1939).
Tudományos iskolát teremtett. A mai magyar ideg- és elmeorvosnemzedék jelentős része a Schaffer-iskola neveltje. Hazánk négy egyetemének és továbbképző intézetének ideg- és elmekórtani tanszékeit az ő tanítványai és azok tanítványai vezetik, akik szintén megbecsülést és tekintélyt szereztek a magyar idegkórtani kutatásoknak.
Így vetette meg Schaffer Károly egy kicsiny mikroszkópos asztal mellől kutatási birodalmának alapjait és indította el tanítványait az általa kiművelt területen a holnap eredményei felé.
