AZ ÁSVÁNY- ÉS KŐZETTUDÓS
AZ ÁSVÁNY- ÉS KŐZETTUDÓS
Szabó József ásvány- és közettudósi méltatását geokémiai-kőzettani tanszéki utóda, Szádeczky-Kardoss Elemér közelmúltban megjelent, szakavatott értékelése nyomán ismertetjük:12 „Tisztában van azzal, hogy az ásvány-földtani tudományok legfontosabb alapja az anyagismeret. Az első tehát, hogy az ásványtant megfelelő szinten művelje, és erre adjon alapot tanítványainak. Ezen a téren a már akkor erősen fejlett külföldi kezdeményezéseket követheti.” A föntebbiekben említettük, hogy Ásványtana egymásra következő kiadásaiban a korszerűbb, haladottabb tárgyalási anyag, módszer és rendszer érvényesül. 1861-ben megjelent első ásványtanában még Werner-rendszerét követi, de a többi kiadások leíró részében az ásványrendszert mindig Dana megfelelő legújabb kiadása szerint adja. Az említett újraírt negyedik kiadás kristálytani részében a Naumann-jelzés mellett a Miller-jelzést is bevezette, és mindkettőt „vegyes vagy felváltva” használja. „Ez a mű az első magas szintű magyar nyelvű ásványtan, tele hazai adatokkal, amelyeket részben maga fedezett fel. Kisebb közleményeiben a hazai ásványlelőhelyekről számos új adatot szolgáltat, leírja a sajóházai albitot, a szobi Sághegy chabasitját, selmeci munkatársaival Brezinát megelőzve felfedezte az úrvölgyitet (1879), amelyről csak 1940-ben derült ki, hogy azonos a devillinnel, a kapniki helvint, az óhegyi farmakoszideritet. Felismeri, hogy az ásványnak tartott szarvaskői wehrlit magmás, gabbroidos kőzet (1871, 1877).”
Szabó József idejében az ásványtan mellett jóval kisebb mértékben alakult ki a kőzettan tudományága. Ezt egyik ismeretterjesztő dolgozatában történeti aláfestéssel, ma is helytállóan közölte.26 A kristályos kőzetek mechanikailag szétválasztott ásványos alkatrészeit Cordier, túlnyomóan egyszerű kézi nagyítóval határozta meg 1815-ben. Ez a nehézkes és nem pontos meghatározás változatlanul használatban volt fél évszázadig, ameddig a németek a kőzetek vegyelemzés szerinti rendszerezését bevezették, amely Osann és Niggli nyomán napjainkig sokféle változtatással használatos. A hosszú időt igénylő lassú elemzés nehezíti egy-egy magmás terület részletes leírását. Sorby 1858-ban egyes drágaköveket vékony lemezekre csiszoltan mikroszkóppal vizsgált, s azok szerkezetéről, zárványairól részletes képeket rajzolt. Ezt a vizsgálati módot Németországban Zirkel sajátította el, majd Rosenbusch is alkalmazta, kizárólag kőzetleírásban, főként a gyűjteményi kőzet példányok mikroszkópos jellegének összeállításával. A magmás kőzetek főásványait, a földpát-féléket, különösen a plagioklász-jellegűeket közelebbről meghatározni ezután is sokáig nehezen, végső fokon csak vegyelemzéssel lehetett.
Szabó J. kezdettől fogva figyelemmel kísérte ezeket a vizsgálati módszereket. Erre utal gazdag levelezésének tanúsága szerint az ilyen irányú vizsgálatokat végző külföldi szaktudósokkal való kapcsolata is21 (Fischer, H., Freiberg 1868; Descloiseaux, Lacroix; Vogelsang, H., Delft, 1872).
1863-ban, ismereteinek és céljainak teljes tudatával, kezdte meg a magyarországi harmadkori andezitkőzetek tervszerű, rendszeres tanulmányozását. Ezeket a kőzeteket Beudant közismert magyarországi útleíró földtani munkájában (1822) trachit néven írta le Haüy nyomán. Utána Richthofen, makroszkópos alapon, 1859/60-ban a honi trachitos kőzetek között földtani koruk sorrendjében, megkülönböztette a legidősebb zöldkő-trachitot, a szürke trachitot, a fiatalabb riolitot és a legfiatalabb bazaltot. Később, északamerikai vizsgálatai alapján a „zöldtrachitot” a legidősebb vulkáni tevékenységet bevezető jellege miatt „propilit” névvel jelölte meg. A „riolit” Richthofen elnevezése. Szabó József már erre vonatkozó első dolgozatában 1865-ben Buch andezit-megjelölésével, a szürke trachitot „amfibol-mentes augit-andezitre és amfibol-trachitra tagolta”. Az andezit jellegre utaló plagioklász-félék megkülönböztetése a helyszínen nem volt keresztülvihető, ezért az egész, genetikailag egységes kőzetcsaládot az ásványtani alapú kőzetmeghatározás elterjedéséig trachit néven jelölték. Szabó József ilyenformán már a hatvanas években a vulkáni kőzetek osztályozását csak az ásványos összetételre alapította, s azon belül leszögezte, hogy „a trachitok osztályozására döntő befolyású azok földpátjainak meghatározása” (Földtani Közlöny, XXI.). A földpátok pontos és gyors meghatározását 1871-ben Szabó József világviszonylatban először oldotta meg, s ezt, valamint egyéb ásvány-kőzettani munkáit, nemzetközi jelentőségük tudatában, idegen nyelveken is közölte. A kőzettan történetében jelentős fordulópont Zirkel és Rosenbusch alapvető leíró művei mellett Szabó Józsefnek a trachitok természetes osztályozására vonatkozó dolgozata, amely a földpátok meghatározásának gyors módszerével, valósággal teljesen új korszakot jelentett a kőzettanban. Ez a módszer ugyanis az olvadásfok és a Bunsen-láng nátrium-kalcium színeződési mértéke alapján, egyszerű eszközökkel, milliméteres ásványszilánkok meghatározását tette lehetővé. Szabó József lángkísérleti módszere, amely a „korszerű mikrokémia megindítója, rövidesen Európa minden országában elterjedt, mintájára kiváló külföldi szakemberek hasonló mikrokámiai vizsgálati módszerekkel is kísérleteztek, de ezek az ő módszerével és rendszerével szemben nem terjedtek el általánosan. Ezt a még századunkban is használatos módszert az optikai eszközök és eljárások tökéletesedése szorította háttérbe, amelyeknek alkalmazása orientált metszeteket vagy hasadási lemezeket igényelt. Szabó József saját módszere mellett az optikai kőzetmeghatározás haladását is figyelemmel kísérte és alkalmazta is. Külföldi útjain mindenütt érdeklődött a legjobb és legújabb mikroszkóp gyártmányok iránt, igyekezett azokat pénzügyi nehézségek között is beszerezni.
A földpát-meghatározással megindult kőzetgenetikai korszak a magmás kőzetek rendszerezési kérdését vitte előre. Említettük, hogy Szabó József a földpátok segítségével a vulkáni kőzetek andezites, dacitos-riolitos nagy csoportjában a különböző ásványok szabályszerű társulását állapította meg. Ezt az 1881-ben tartott algíri francia kongresszuson tartott előadásában tömören így fogalmazta meg : „il y a des minéraux qui sont constamment associés”. (Vannak ásványok, amelyek állandóan társulnak.) (Étude pétrographique et géologique du terrain trachitique de Tokaj dans le NE de la Hongrie.) Első részletes magmás rendszerében elkülönítette a normál-trachit-féléket, a mai ortomagmás kőzeteket a módosult kőzetektől, a jelenlegi megnevezés szerinti hipo- és meta-magmatit sorozattól. A földpátok alapján megkülönböztetett normál-sorozat kategóriái lényegileg megmaradtak mai beosztásukban. Ugyanígy elméletileg és ércteleptani gyakorlat tekintetében nagy jelentőségű az elváltozott trachit-csoport megkülönböztetése. Szabó József alapvető dolgozata előtt Richthofen Magyarországon és az Egyesült Államokban rendes első magmás termékként írta le a zöldkövet, propilitet. Szabó József kimutatta, hogy a propilit a rendes vulkáni kőzetekből H2S–H2O hatására keletkezik, utólagos elváltozások egész sorával, bármelyik trachitos kőzetből is. A legújabb kőzettani értelmezés igazolja Szabó József megállapítását, amely elkülöníti az utólagos elváltozású meta- és hipomagmás kőzetképződés változatait az eredeti, változatlan magmás kőzetekből. Az elváltozott trachit-fajtákat pedig ma is érvényes módon a ható oldatok minősége, a hatás folyamata és mértéke szerint 7 külön megjelölésű csoportba osztotta.
Szádeczky-Kardoss Elemér vizsgálati értékelése szerint Szabó 1871–1873 között megjelent dolgozataiban: „1. elsőként lehetővé tette a legfontosabb kőzetalkotó ásványcsoport pontos és gyors meghatározását, 2. kimutatta, hogy a rendszerezés döntő tényezője nem a kémiai, hanem a differenciáltabb állapotot képviselő ásványtani összetétel, 3. megállapította, hogy a friss és módosult vulkanitok két genetikailag különböző sorozatot jelentenek, 4. adott terület különböző, összefüggő vulkanitjait genetikailag egységes magmás területből vezette le, mai kifejezéssel, gravitációs differenciációs termékül, 5. utal arra, hogy a kőzetek kristályossági foka a lepusztulási mélység függvénye, 6. megállapította, hogy a magmás ciklus együttesében az erupciós termékek időben fokozatosan bázisosabbá lesznek.” Ezek a felismerések a magmás kőzettan területén mélyreható, összességükben Szabó József legkiválóbb, a külföldi kortársakat is megelőző megállapításai közé tartoznak.
A földismereti tudományoknak mindmáig időszerű kérdése a nevezéktan, a nomenklatúra, amellyel Szabó József működésének folyamán mindvégig foglalkozott. Ez nemcsak a már említett korai szakszótárából tűnik ki, hanem dolgozatainak észrevehető stílus fejlődéséből, a megnevezések, fogalmak egyértelmű, határozott módon történő használatából is. A kőzetrendszer mint a kőzetekre vonatkozó ismeretek foglalata és irányítója, életútja kiteljesülési szakaszában is foglalkoztatta. Egyik ilyen, Halléban megjelent dolgozatában (Ueber den Unterschied zwischen der petrographischen und geologischen Classification der Gesteine) élesen megkülönbözteti az azonos körülmények között keletkezett kőzetek kőzettani rendszerét, és az azonos földtani korú kőzetek földtani rendszerezését. Helyteleníti a paleo- és neovulkáni megjelölést. Selmec vidékére vonatkozó nagyszabású akadémiai monográfiája (Selmecz környékének geológiai leírása), a kiteljesülési időszak utolsó, hatalmas műve, ugyancsak fejlődéstörténetileg tartalmazza mindenre kiterjedő szakmai felfogását a kőzetképződésről, az ércesedésről, sőt előremutatóan a geokémiáról, az elemek mélységi vándorlásairól, migrációjáról is. Az idősebb és fiatalabb vulkáni kőzetek asszimilációs érintkezési hatásait összefoglaló hazai megfigyeléseiben kiemeli az idősebb kőzetek nagyobb érintkezéses jellegeit. Foglalkozott kőzetmechanikai elméleti és gyakorlati kérdésekkel is, és a hazai magmatitfélék nyomószilárdsági adattárát megalapozta. Ismételten megállapíthatjuk, hogy ásványtani és kőzettani föladatait mind elvégezte, közölte, kéziratban alig maradtak munkái. Hivatástudatos felkészültségére jellemző, hagy utazásaira, területi kirándulásaira, külső megfigyelési és térképezési vagy gyűjtési útjaira a pontosan följegyzett készkiadásokon kívül más költségmegtérítést vagy pénzsegélyt nem vett igénybe. A korabeli társadalmi viszonyok szerint, a birtokos osztálybeliek és a papság körébe tartozó helyi ismerőseinek, barátainak vendégszeretetét használta föl, többnyire szaktanácsi ellenszolgáltatással. Ideiktatjuk halála miatt elintézetlenül maradt utolsó akadémiai beadványából (1894) a következőket a „Dunai trachitcsoport egész területének térképezése a geológiai trachittípusok érvényesítésével” c. munkatervéről: „…a geológiai trachit-típusok felállítása az én iskolámból került ki, ennek elve a trachitokban található társásványok érvényesítése kronológiai szempontból is. Ez természetesen a legrészletesebb petrográfiai s geológiai tanulmányozás végeredménye…” „Megkezdettem azon nagy munkámban, melyet Selmecről az Akadémia adott ki. Selmec a legbonyolódottabb trachitvidékünk, de a bányafeltárások hatalmasan elősegítik a kutatást, ezért választottam azon vagy négy négyzetmérföldnyi területet mintegy bevezetésül.” „Most sokkal nagyobb területű Dunai Trachit-csopormál akarom keresztülvinni, melynek Dél–Északi vonala Pomáz–Ipolyság, Kelet–Nyugati Vác–Esztergom, melynek területe négy megyébe szolgál (Pest–Esztergom–Nógrád–Hont).” „Már vagy 25 éve foglalkozom ezen vidék trachitjaival is, de a petrográfia haladása minden régibb feldolgozásnak újból tanulmányozását teszi szükségessé, és a líráson kívül térképezni is óhajtom ezen gyönyörű vulkanológiai objektumot, úgyhogy ezen térképem az 1:75000 kartografiai alapon kiadható legyen.” „Három év alatt bevégezhetném: 1894 őszig a déli 1/3-ot térképezéssel együtt, a következő 2 évben a más 2/3 részét.”
Ez az 1894. március 26-án kelt, kora szerint erejét meghaladó munkaterv, halála miatt (1894. április) nem kerülhetett kivitelre. Még a Szabó-iskolabeli kiváló tanítványutódok útján sem.
Szádeczky-Kardoss Elemér a következőkben összegezi Szabó József működésének kiváló eredményeit: „…. felismerte saját korának gyakorlati és elméleti szükségleteit, lehetőségeit, és ezekre koncentrálta erejét. Így teremtette meg iparunk megalapozásához nélkülözhetetlen ásványi nyersanyagok autonóm tudományos kutatásának feltételeit, az egész magyar földtant. Nagyszerű realitásérzékével ésszerűen, eredeti dialektikus módon a tudományos kérdéseket sokoldalú vizsgálattal összekapcsolva oldotta meg. Elsősorban hazájának adottságaiból indult ki, de nyelvtudása biztosította a nemzetközi fejlődés megismerését is. Itthon olyan kérdések vizsgálatára volt alkalma, részben maga-alkotta módszerekkel, melyeket külföldi kortársai ilyen színvonalon még nem dolgoztak fel. Így az ország földjének specialitásai, éspedig elsősorban az akkor könnyebben hozzáférhető világ legnagyobb összefüggő fiatal szubvulkáni vonulata adott neki módot világviszonylatban is nagy súlyú felismerésekre. Benne is megvalósult az a gyakori jelenség, hogy a természetkutató legfőbb erőforrása saját hazája, ha ezt a megfelelő szempont kiépítésével, nem pedig kizárólag átvett idegen példák alapján vizsgálja. Viszont idegen szemléletek betű szerinti követői legfeljebb új adatokat szolgáltatnak, de nem járulnak a tudomány szintetikus összefüggésekből álló palotája építéséhez.”12
