Neuroanatómia
Neuroanatómia
1946 márciusától az intézet kutatási iránya természetesen adódott abból, hogy Szentágothai az általa régebben Budapesten művelt synapsisdegenerációs kutatásokat átplántálta új munkahelyére. Ezzel és a stereotaxicus módszer bevezetésével a pécsi intézet néhány év alatt a modern szemléletű funkcionális neuroanatómia és határterületeinek fontos metodikai gócpontjává vált, ahonnan nemcsak hazánk számos, de néhány külföldi kutatóintézet is átvette a synapsisdegenerációs és stereotaxicus módszereket. E módszerek a szinaptológiát tették az intézet első fő kutatási irányává, melynek további új módszereit, mint pl. az „izolált gerincvelő és agykéregdarab” módszert Szentágothai már Pécsett dolgozta ki. Alkalmazásukkal számos alapvető gerincvelői, kisagyi, agykérgi és elemi neurofiziológiai, szinaptológiai problémát oldott meg munkatársaival (Albert Áron, Kiss Tibor, Rajkovits Károly, Scháb Rezső): a gerincvelői intersegmentalis pályák néhány funkcionális anatómiai problémájának tisztázása, az agytörzsi „lacrimosalivalis” magoszlop lokalizálása, a Darkschewitsch-mag területén egy, a külső szemizmok működését gátló mechanizmus felfedezése, a piramispálya-rostok középagyi, hídbeli és gerincvelői végződésének, a kisagyi kúszórostok eredetének és főleg a rágóizmok kétneuronos, proprioceptív reflexívének tisztázása e kutatások legkiemelkedőbb eredményei. Az utolsóként említett felfedezés 1948-ban megjelent leírását követően igen rövid idővel már megjelent Szentágothainak a Journal of Neuro physiology-ban közölt ábrájával az akkor világszerte legismertebb angol nyelvű, Fulton által írt, idegélettani tankönyvben.
Szentágothai ezen kutatási eredményeinek az ideggyógyászati diagnosztikában történt felhasználására vonatkozóan számos közlés jelent meg hazai és külföldi szerzők tollából. – E kutatások közül az idegrendszer szerkezetéről és működéséről alkotott ismereteinket főleg két eredmény érinti: 1. Anatómiai oldalról ezek a vizsgálatok az élettani kutatókkal gyakorlatilag egyidejűleg bizonyították különleges gátló neuronok létezését, a gátlásnak specifikus pályákra történő terelődését és tettek kísérletet gátló központi idegvégződések (synapsisok) szerkezete felderítésére. 2. A kisagy neuronhálózatára vonatkozó vizsgálatok egyrészt lehetővé tették egy magasabb integrációs központ kapcsolóberendezéséről racionális modell felállítását, másrészt a kúszórostok eredetének felderítése az élettani kutatók (főleg J. C. Eccles) számára lehetővé tették a modell elvi helyességének igazolását és további részletes elemzését.
A sokirányú és különböző stereotaxicus munka szükségessé tette a fontosabb laboratóriumi állatok agyának pontos térbeli feltérképezését. Az intézetből a macska, tengeri malac és patkány agytörzséről publikált ilyen atlaszok – főleg négy évtizeddel ezelőtt, – valóban hézagpótlóak voltak.
Ezen eredmények ismeretében nem meglepő, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Szentágothai Jánost már 36 éves korában, 1948-ban levelező tagjává választotta.
Különleges, anatómiai intézetben hazánkban szokatlan, csaknem teljesen idegélettani irányú munkát képviseltek a „labyrinthus-kutatások”. A munka a vestibulo-oculo-muscularis reflexív anatómiai szinaptológiai vizsgálatából indult ki. Ez a kutatási irányzat később „izolált ívjárat-szemizom reflexív” készítmény kidolgozására vezetett. E reflexív pontosan ismert neuronalis felépítése, meghatározott receptoroknak meghatározott végrehajtó szervvel való szigorúan rendszeres összekapcsolódása tekintetében az idegrendszerben egészen egyedülálló és ezért kivételes kutatási lehetőségeket nyújtott. Egyrészt gyakorlati oto- és ophthalmoneurológiai fontosságú adatokat szolgáltatott, másrészt elemi neurofiziológiai, sőt idegregenerációs kutatásokra is módot adott. E kutatások eredményeit foglalta össze Szentágothai professzor német nyelvű, 1950-ben Kossuth-díjjal kitüntetett, monográfiájában. A monográfia egy önálló fejezetét Gömöry András írta, akinek oroszlánrésze volt e kutatások metodikai kivitelezésében és egyes problémák önálló feldolgozásában.
Az említett főbb irányzatok mellett kisebb mértékben „funkciós” és kísérletes neuroanatómiai vizsgálatok folytak az idegregeneráció tárgyköréből, valamint a vegetatív beidegzés elemi szerkezetéről az intézet fő kutatási területét képező kísérletes neuroanatómia területén.
