A KÖRNYEZET
A KÖRNYEZET
Winkler Lajos jómódú polgári kereskedő családból származott. Abban a korban emelkedett fel, amelyik Magyarország történetében aránylag még legközelebb állt a polgári társadalmi elképzeléshez, amikor hosszú évtizedeken keresztül a szabadelvű párt kormányzott, s ez, legalábbis Budapest belvárosában, ahol ellentmondásai nem látszottak, polgárinak és demokratikusnak tűnhetett. Ennek a számára konfliktusmentes kornak liberális gondolkodásával érte meg Winkler a polgári stabilitás korszakának végét, a Tanácsköztársaság új eszméket zúgó viharát, s annak hosszú reakcióját, amikor először a liberális gondolkodás számított egyre inkább rossz pontnak, később pedig bizonyos származás lassan véteknek. A sors megkímélte Winklert attól, hogy a fasizmus teljes brutalitását kelljen megérnie.
A társadalmi hatások elől nem lehetett elzárkózni sem a „tiszta” tudomány elefántcsonttornyába, sem az egyetemek formális autonómiával rendelkező falai mögé, ahol Winkler Lajos majdnem egész életét töltötte. Tudatos gőgös elzárkózottsággal nem akart törődni a világgal, de az utána jött. Tudatos és mesterkélt bohémséggel akart kitérni előle, de egy annyira érzékeny lélek így sem tudta elkerülni a keserűséget.
Az egyetem Magyarországon német mintára volt szervezve: a professzor szinte korlátlan úr volt, teljes szabadsággal rendelkezett az előadni kívánt anyag, a kutatni kívánt témák s a mindig csak ideiglenesen szerződtetett asszisztensek szolgálatának meghosszabbítása vagy elküldésük felől. A múlt század vége a tudományágak legélesebb differenciálódásának kora volt. Az egyetemen belül a különböző tanszékek mint megannyi vár élték életüket egymástól függetlenül, s életük minden pillanatát a professzor szabta meg. Egyetlen agy akkor még aránylag át tudta tekinteni egy tudományág egészét. Mivel a professzor megbízatása szinte életfogytig szólt, biztosított jövedelme a társadalmi átlag sokszorosát tette ki, s a kutatás viszonylag olcsó eszközöket igényelt csupán; abban az egyetemi rendszerben, az akkor adott tudományok között egy tevékeny, szorgalmas, ambiciózus személy valóban nagyon sokat tudott tudományosan kis eszközökkel is produkálni. A legnagyobbaknak is csak egykét munkatársuk, asszisztensük volt, legfeljebb mellette még magánasszisztenst is tartottak, akit saját zsebükből fizettek, mint Winkler Lajos is tette időnként. A kémiai intézet, ahová Winkler ifjú doktorandusként bevonult, s ahol aztán több mint ötven évet töltött, a Selmeci Bányászati Akadémia 1763-ban alakult kémiai tanszékétől eltekintve az ország legrégibb kémiai tanszéke volt. A tudománytörténész itt azt írná, hogy olyan intézet volt, amelynek nagy hagyományai voltak. Valószínű azonban, hogy ezt a valóban meglevő nagy múltat, a hagyományokat mi ma jobban látjuk, mint ők akkor. Nagy történelmi események, nagy változások után gyakran úgy látszik, mintha minden onnan kezdődne, s ami előtte volt, az mind nem számít. Csak egy idő múlva venni észre, hogy a történelem sosem vágható egészen ketté. Mindig átvezetnek szálak a múltba.
A pesti egyetemnek a kémiai intézete 1769-ben még Nagyszombatban alakult. Neves professzorai voltak, mint Winterl Jakab, Schuster János, Kitaibel Pál. De a 48-as forradalom előtt jelentéktelen személy töltötte be a tanszéket, az abszolutizmus alatt meg német lett a tanítás nyelve. 1860-ban Than Károly kinevezése valóban fordulatot jelentett. Először is a magyar tanítási nyelv miatt. Azután azért, mert a régi, korszerűtlen helyiségek helyett egy modern, új épületbe költözött a tanszék. Ez akkor (1872) Európának valószínűleg legkorszerűbb egyetemi kémiai pavilonja volt, hiszen sok helyütt szolgált mintának más egyetemek építkezéseihez. A monarchiában még soká nem volt hozzá hasonló. Nekik, az akkori fiatal kémikusoknak így némi joggal tűnhetett úgy, hogy az egész magyar kémia Than Károllyal kezdődött, akinek valóban páratlan tekintély és szerep jutott a magyar kémia múltjában.
Than Károly sokoldalú kémikus volt. Az analitikai kémiában is számos érdeme volt. ó ajánlotta elsőnek az elemzés eredményeinek „ion” formában történő megadását. (Ezt még jóval az ion fogalmának megalkotása előtt tette, ezért az idézőjel.) ó vezette be a sav-bázis titrálásoknál a káliumhidrogén-karbonátot és a jodometriában a kálium-hidrogén-jodátot titerbeállító alapanyagokként.
Than Károly egyik legfigyelemreméltóbb tudósi és tanári tulajdonsága a rendkívüli érdeklődés volt minden iránt, ami tudományában új. Ez az érdeklődés öreg koráig kísérte. Than haláláig „korszerű” maradt. Különös figyelemmel kísérte a fizikai kémia tudományágának kibontakozását, s kitűnően megértette és átértette annak tételeit. Felismerte azt, hogy a kémia egyre jobban elkülönülő ágainak az újraintegrálás felé mutató közös nyelvtana született meg. A századfordulón megjelent a Kísérleti chemia elemei című nagy igényű könyve ezt teljes mértékben tükrözi. Annyira fizikai-kémiai alapokon ismertette az addig kizárólag leírásra szorítkozó általános és szervetlen kémiai tananyagot, hogy az abban az időben nemzetközi szinten is élenjárónak tekinthető. Ugyanez a korszerű szemlélet jelentkezett korábbi, A qualitatív chemiai analysis elemei című könyvében (1895).
További tulajdonsága volt Thannak, hogy az egyszer megragadott témát szívósan, hosszú ideig és minden oldalról megvizsgáltatta intézetében. A témákat ő adta munkatársainak, de azután rendkívül nagy önállóságot engedélyezett kutatásaikban. A publikálás jogát teljesen nekik engedte át.
Than a lehető legjobb mester volt. Nem csoda, hogy kiváló tanítványok serege nőtt ki mellőle. Than szakmai és közéleti befolyásával messzemenően támogatta tanítványai útját. Winkler Lajos Than legközelebbi tanítványai közé tartozott. Ő volt a leghosszabb ideig munkatársa, 22 éven keresztül, egészen mestere haláláig. Mégis, csak a szívósság és kitartás az alapos vizsgálat a témákban az, amit átvett tőle. Winkler sokkal egysíkúbb egyéniség volt mesterénél. Bár professzorként kémiát is előadott, eredményes kutatásai szinte teljesen az analitikai kémiára szorítkoztak. Itt-ott mintha maga is szeretett volna ebből kitörni, és valami általános kémiai törvényt kimondani, de ezek a kísérletek rendre eredménytelenek voltak. A specializálódás felé tartott a világ, ez elől már nem lehetett kitérni. Sikert már csak így lehetett elérni. Speciális területén, az analitikában Winkler azonban sokkal nagyobb mesterré vált, mint Than. Winkler az első a magyar nyelvű kémikusok sorában, aki nemzetközi szinten áttört, akit világviszonylatban is „jegyeztek” szakterületén. Than talán éppen sokoldalúsága, a magyar tudomány általános kérdései felé fordulása, főleg belföldi publikálásai, továbbá publikálási nagyvonalúsága miatt sosem ért el igazi nemzetközi hírnevet, Winkler tudatosan másképpen járt el, lehet, hogy mestere megfigyeléséből okulva. Egy terület művelésénél maradt. A magyar tudomány általános kérdései sosem érdekelték, tudományos közszereplést elutasított. Többnyire németül publikált, méghozzá nem a magyar akadémia német nyelvű Berichtjeiben vagy a monarchia bécsi tradicionális, de lassan kissé provinciálissá váló egyéb tudományos lapjaiban, hanem a Németországban sorra meginduló, a jövő fejlődést mutató specializált profilú szaklapokban. Than munkatársai cikkeik végén köszönetüket fejezték ki professzoruknak tanácsaiért, Winkler cikkei végén pedig megköszönte munkatársainak közreműködésüket. Than Károly szerepe a magyarországi kémia történetében páratlanul nagy, ő vetette meg alapjait a modern korszerű tudományos kutatás lehetőségeinek, ő szervezte meg a kémiai életet. Winkler Lajos eredményeivel túllépett a határokon. Egy-egy kiváló eredmény, pl. Eötvös felületfeszültségi vizsgálata, persze, hogy korábban is nemzetközi érdeklődést keltett. Winkler Lajos viszont eljutott odáig, hogy nem a tartalom miatt figyeltek fel a szerzőre, hanem egy idő múlva már a szerző neve miatt is regisztrálták a cikkét az analitikai kémiában. Neve fémjelzést jelentett.
