A GYAKORLATI VEGYÉSZ
A GYAKORLATI VEGYÉSZ
Zemplén még berlini tanulmányútja során tapasztalta, hogy a tudományos munka és az ipari problémák megoldása szorosan egymáshoz fűzik az egyetemeket és iparvállalatokat. Mint egyik későbbi kongresszusi előadásában (1926) kifejtette: „Ez a szoros kapcsolat tette naggyá Németországot tudományos téren, a szerves kémia kifejlesztésével, és tette a német vegyészeti ipart hatalmassá, a tudományos intézetekben kidolgozott eljárások gyakorlati hasznosításával. A mesterséges indigó, a mesterséges alizarin, az azofestékek egész sora, a számos szintetikus gyógyszerkészítmény bizonyítja a tudomány és az ipar kapcsolatának és együttműködésének értékes gyümölcseit.” Tisztában volt tehát az elmélet és a gyakorlat, a tudományos kutatás és az ipar kapcsolatának fontosságával, amit még az a szükségszerűség növelt, hogy ipari megbízásai révén a mostohán ellátott új tanszékének laboratóriumi berendezését, felszerelését kiegészíthesse.
Így alakult ki az együttműködés Zemplén és a szintetikus szerves vegyipar első magyar nagyüzeme, a Chinoin között, amely mindkét fél részére gyümölcsözőnek bizonyult. A Wolf Emil és Kereszty György vegyészmérnökök által 1910-ben alapított Alka Vegyészeti Gyár – amely 1913-ban a chininből ötletszerűen képzett Chinoin nevet vette fel – kezdettől fogva arra törekedett, hogy lehetőleg saját kutatásaikból előállított készítményeket gyártsanak, és ezért neves vegyészeket – mint például Bugarszky István vagy Török Lajos – alkalmaztak üzemükben. Az első világháború kitörésekor fellendült a gyógyszergyártás, és a hadi célokat szolgáló megrendelések kielégítésére a Chinoin nagyüzemi termelésre tért át. A szakemberek sorába ekkor hívták meg Zemplén professzort, tekintve, hogy a készítmények között néhány alkaloid is szerepelt, melyeket növényi drogokból vontak ki (atropin, hioszciamin, sztrichnin). Zemplén megbízatása 1915. november elsejével kezdődött, amikor is egy évre elvállalta a Chinoinnál a vegyészeti tanácsadói állást (először havi 500, majd 1917-től 1000 korona javadalmazással). Feladata – az írásban kötött megállapodás szerint – a gyár által felvetett témák kidolgozásából, szakvélemények adásából, az üzemi munkák ellenőrzéséből állott. Munkáját nem a Chinoin-gyári laboratóriumban, hanem a megállapodás szerint saját laboratóriumában, teljesen függetlenül a gyártól végezte.
A Chinoin abban az időben tonnás tételekben gyártotta a kálium-szulfaguajakolátot mint a tuberkolózis elleni készítményt. Ehhez Zemplén szaktudása hatékony segítséget jelentett, mert volt ugyan a gyárnak eljárása a szintetikus guajakol készítésére fenolból, de ennek kivitelezéséhez salétromsavra volt szükség, ezt viszont a háború alatt kizárólag hadianyagok készítésére bocsátottak rendelkezésre. Zemplén ezért kidolgozott olyan eljárást, amely a salétromsav alkalmazását elkerülte, egyszersmind a bükkfakátrányban jelenlévő guajakol kinyerését is egyszerű módszerrel lehetővé tette.
Hogy mi mindent csinált még, erre saját szavait idézzük: „Foglalkoztam sokat szintetikus altatószerekkel és sedativumokkal. Egyrészt a veronal hatásait gyakorló, a veronallal rokon vegyületek egész sorát állítottam elő, másrészt a bromural typusú brómtartalmú sedativumok készítésével foglalkoztam, s azokra ipari eljárásokat is készítettem.... Kidolgoztam további eljárást az a-glukoheptonsavlakton előállítására, amely készítmény cukorbetegeknél a cukor pótlására alkalmas, édes ízű és a szőlőcukorral rokonságban lévő vegyület.... Kidolgoztam továbbá számos, iparilag kisebb jelentőségű, de szerves chemiai tekintetben meglehetősen nehéz problémát. Ilyen volt például a sósavas cholin szintetikus előállítása, továbbá ipari eljárás diaethylamin nyerésére.”
A Chinoinban a gyógyszervegyészeti üzemtől elkülönítve működött a hadianyagokat termelő részleg. A monarchia hadügyminisztériuma például 1916-ban gázgránátokat rendelt, így a Chinoinban megkezdődött a hadigázok (brómaceton, brómcián) gyártása. Mint a gyár vegyészszakértőjének, Zemplénnek is be kellett kapcsolódnia a hadigázok előállítása, illetve az ellenük való védekezés problémájába, a háborút követően pedig a meglévő készletek megsemmisítésébe. A „B” (brómaceton) és „C” (brómcianid) hadianyagok kísérleteiben való részvétele alapján beválasztották a közös hadügyminisztérium kebelében felállított „Wissenschaftliche Beratungstelle für Gaskampf”, bizottságba és megkapta a népfölkelő alezredes-mérnök címet.
A Chinoint 1918-ban megbízták a Németországban gyártott „Lost” nevű hadianyag letöltésével. A Lost (diklórdietilszulfid) tárolására külön tornyot emeltek, mely még ma is áll az újpesti telepen. További hadianyagok leszerelését és szakszerű megsemmisítésének hosszan tartó munkálatait is – a pénzügyminisztérium megbízásából – Zemplén vezette. Az első világháború utáni években is tanácsadóként működött. Például 1925-ben, amikor a Chinoin a svájci Lignochemie cég ellen kártérítési pert indított, ebben Zemplént kérte fel szakértőnek.
De ezeknél sokkal értékesebbek voltak a tudományos szakvélemények és kísérletek, melyekkel a Chinoint támogatta. Így például, amikor Szent-Györgyi Albert előállította (1928) a C-vitamint – melyet nagyobb mennyiségben a világon először a Chinoinban állítottak elő paprikából –, Zemplén figyelmeztette Szent-Györgyit, hogy az általa citromból előállított citrin nem egységes anyag, hanem többféle, leginkább a cukorhoz kötött flavonnak a keveréke. Zemplénnek e megjegyzésére állapította meg aztán Szent-Györgyi és Bruckner, hogy a citrin heszperidin és eriodictil keveréke. Ez indította el Issekutz Béla szerint egy fontos gyógyszercsoport, a flavonszármazékok kutatását.
Zemplén Gézának a Chinoinban és általában a gyógyszervegyiparban végzett munkáját és hatását a magyar farmakológia kiválóságának, Issekutz Bélának e sorok szerzőjéhez 1970. augusztus 10-én írt soraival jellemezzük: „Tudományos munkásságomban évtizedeken keresztül együttműködtem számos tanítványával, és rajtuk keresztül tanultam megismerni lángeszű tevékenységét, amellyel tanítványai figyelmét a gyógyszerkutatásra irányította. Ezzel megvetette a magyar gyógyszeripar tudományos és sokszor gyakorlati alapjait. Hiszen az ő tanítványai és azoknak a tanítványai emelték nemzetközileg is elismert színvonalra gyógyszeriparunkat.” (86) Fentiek igazolására elég, ha Földi Zoltánra, Hoffmann Sándorra és Gerecs Árpádra utalunk, kik Zemplén mellett szerzett tudásukat a Chinoin javára kamatoztatták.
De Zemplén a magyar vegyipar egyéb területein is gyümölcsöztette tapasztalatait. Az első világháború közepén a dinamit gyártásához szükséges glicerinben hiány mutatkozott. Felvetődött a kérdés, hogyan lehetne zsírokból és olajokból a glicerint kinyerni. Az eddig ismert eljáráshoz általa alkalmazott új megoldást a laboratóriumi sikeres kísérletek után Zemplén a Flóra-gyárban bemutatta ipari berendezés formájában. Később a budapesti Bayer-gyár kísérletezett a tirozin nevű amino-karbonsavval, és belőle higanytartalmú antiszifilitikumot kívánt készíteni. E munkák során Zemplént tanulmányai rávezették egy nagyon egyszerű módszerre, melynek segítségével a tirozin a tiraminnak nevezett, vérnyomást szabályozó bázissá alakítható át. Az 1921. augusztus 16-án bejelentett Eljárás tyraminnak előállítása tyrosinból című, 83.977. számú szabadalmi leírás tartalmazza Zemplén első szabadalmát, melyre 1924-ben a német szabadalmi védelmet is megszerezték. Ennek alapján az elberfeldi Bayer Vegyészeti Gyár a továbbiakban a „tenosin” készítményeihez szükséges tiraminbázist Zemplén eljárása szerint készítette (24). Az utána következő években – 1955-ig – további, összesen 18 eljárása részesült szabadalmi oltalomban, közöttük például a borkősav alkáli- és földalkáli sóinak előállítására kidolgozott eljárása (1927) amerikai szabadalmat nyert (35).
A műegyetemi professzor, a nemzetközileg ismert tudós kutató a fentiekben vázolt ipari témák mellett szívesen foglalkozott tudományos szempontból kisebb jelentőségű, ám a gyakorlat számára fontos apróbb kérdések megoldásával is. A 20-as és 30-as években működő Széchenyi Tudományos Társaság felkérésére például eljárást dolgozott ki a mezőgazdaság részére selyemgubók legombolyítására, amelynél az egészségre káros magas hőfokú gőz helyett vegyszeroldatokkal lazítják fel a selyemgubót, így a legombolyítás szobahőfokú vízből elvégezhető. A műselymek és egyéb műanyagok terén nagy jelentőségű – Zemplén szerint – a cellulózprobléma. Ehhez nyújtottak jelentős segítséget a cellulózszerkezet-vizsgálatok, melyek az általa kidolgozott cukorlebontással lehetővé tették a természetes poliszacharidok (cellulóz, keményítő stb.) szerkezetének felderítését, és ezeket az elméleti eredményeket később a gyakorlatban, például a cellulóz alapanyagú műanyagok előállításánál hasznosították.
Zemplén gyakorlati érzékét a szűkebb tudományán kívüli kérdések megoldásához is igénybe vették. Így például Dorogon lepárlótelepet akartak felállítani 1928-ban, hogy a háztartási tüzelésre nem alkalmas apró szenet nemesebb formában, azonban a begyulladáshoz előnyös, a gázkoksznál nagyobb, 6–8 százalékos illótartalommal hozhassák forgalomba. Ehhez ipari méretben először épültek fel a Schlattner- és Széki-kemencék. A dorogi szénfeldolgozáshoz Zemplén Géza és Varga József műegyetemi tanárok adtak szakértői véleményt, s ezzel jelentősen hozzájárultak a telep létesítéséhez.
Mint tekintélyes szakértőt, számos esetben felkérték nemcsak itthon, hanem külföldi vállalatok is. A harmincas években például a svájci Hoffmann-Laroche cég beperelte a bükkszentmihályi Alkaloida gyárat, mivel szerintük a Kabay-féle szabadalomban leírt módon nem lehet kicsépelt mákgubóból morfint gyártani. A svájciak szakértője Zemplén Géza, az Alkaloida gyárat Széki Tibor egyetemi tanár képviselte. Zemplén munkatársát, Bognár Rezsőt bízta meg a gyári eljárás reprodukálásával, Széki pedig Müller Sándort vonta be a vizsgálatokba, aki egykor szintén Zemplén asszisztense volt. Amikor azután reprodukálták az eljárást, kiderült, hogy igenis alkalmas morfin előállítására, így azután Zemplén könnyű szívvel vesztette el 1940-ben megbízói részére a pert.
A második világháború idején az erdélyi kissármási földgáz hasznosítására nagyszabású katalitikus ipari tervek készültek. Ennek keretében Zemplén Géza megbízást kapott különböző reakciók tanulmányozására, melyek kikísérletezését Bognár Rezső végezte csőreaktorokban, Zemplén utasításai alapján. E kísérleteket – köztük acetilén katalitikus kondenzációját aromás vegyületekké, továbbá kopogásgátló hatású diizopropiléter előállítását – egy alkalommal Teleki Pál miniszterelnök is megszemlélte.
1945 után Zemplén és munkatársai részt vettek az ún. „Hanil” festék, illetve színezékgyár munkájában részben tanácsadással, előírások, irodalom átadásával. Emellett kísérleteket végeztek különböző festékek, indanthronok előállítására, továbbá kidolgozták az ún. Eriochrom-fekete előállítását. Az 1946–47-es években foglalkoztak a morfin kinyerésének új eljárásával, kísérleteket végeztek a dorogi olaj pirocatechintartalmának kinyerésére a Chinoin számára. A Pharmacia gyógyszergyár részére kidolgozták egy új szulfonamidkészítmény előállítását. Ez a vegyület – amelyet „Pharmasept”nek neveztek el – nem került forgalomba, mivel a gyár megszűnt, de később nyugati gyárak hozták forgalomba „Euvernil” néven. Ezenfelül igen sok analitikai vizsgálatot végzett a Zemplén-tanszék különböző ipari megbízások alapján.
Zemplén Géza az első világháború alatt, majd az azt követő időkben, az akkori, főleg empírián alapuló magyar szerves gyógyszervegyipar kifejlődését tudásával, kísérleteivel, új eljárásaival, továbbá az általa kiképzett kiváló szakemberek átengedésével hatékonyan segítette. E ténykedéseivel mint gyakorlati vegyész is kiemelkedő munkát végzett, és hozzájárult hazai iparunk fejlesztéséhez. (94)
