EMLÉKEZETE
EMLÉKEZETE
Halálával nem felejtették el Zemplén professzort. Az iránta érzett megbecsülés, tisztelet elhunyta után csak fokozódott. Jól tükrözték ezt a tekintélyes hazai és külföldi folyóiratokban 1956 és 1959 között megjelent nekrológok. A Magyar Kémikusok Lapja a vegyésztársadalom osztatlan véleményét így fejezte ki: „Elhunyta egy nagy korszakot zár le, munkáját nem könnyű folytatni, s ha ebben a munkában munkatársai és tanítványai nagy számmal tudnak részt venni, ez is a nagy mester dicsőségét öregbíti, mert a mai tudásuk alapjait az ő közelében töltött évek alatt sajátították el.”
A magyar műszaki felsőoktatásban betöltött szerepét Csűrös Zoltán a Magyar Tudományban értékelte: „Zemplén jelentőségét nehéz összefoglalni néhány szóval. Óriási kutató és oktató munkája mellett talán mégis a legjelentősebb eredménye, hogy a szerves kémia tanszék létesítéséig a Műszaki Egyetemen főképpen szervetlen és analitikai beállítottságú vegyész mérnökképzés után megszervezte és bevezette a vegyészmérnök karon a szerves kémia, különösen a szintétikus szerves kémia oktatását. A Budapesti Műszaki Egyetemen ez az oktatás ma is a vegyészmérnökképzés egyik fontos törekvése.” (83) A leghosszabb időt vele dolgozó volt asszisztense, Mester László az Advances in Carbohydrate Chemistryben a következő szavakkal örökítette meg Zemplén egyéniségét: „Rendkívül erős akaratú ember volt, óriási munkabíró-képességgel megáldva, olyan valaki, akiben a tudomány szeretete a művészetek szeretetével párosult. Azok, kiknek nem volt lehetősége arra, hogy társaságát élvezzék, színes és szellemes történeteit hallgassák, vagy laboratóriumában teremtő elméjét munka közben megfigyelhessék, nem ismerhették igazán Zemplén Gézát. Azok, akik bensőségesen ismerték, mint kitűnő tudóst és valóban nagy embert csodálták. Sokszínű, lenyűgöző egyéniségét lehet vitatni, de annak bűvköréből senki sem vonhatta ki magát.” (80)
Kutatótevékenységének nemzetközi mérlegét pedig az általa oly nagyra becsült Deutsche Chemische Gesellschaft klasszikus folyóirata, a Chemische Berichte vonta meg: „Ha egész kutatómunkásságát áttekintjük, a kísérletek mesterének, az élesen megfigyelő és energikusan összefoglaló kémikusnak és fáradhatatlan akaraterejű embernek a képe bontakozik ki előttünk. A glükozidok és ezek aglükonjainak számos és szép vizsgálata ellenére a fő súlyt egyértelműen a tiszta cukorkémiára helyezi. Ebben van Zemplén kutatói jelentősége, itt fejlesztette ki a nevéhez fűződő maradandó módszereit.” (82) És idézzük a legszebb, mert legemberibb „címét”, melyet a Magyar Tudományos Akadémia 1958. évi nagygyűlésén kapott: „Sírjánál egész serege tanítványainak áll, hogy a magyar tudomány és a magyar ipar dicsőségére folytassák azt a munkát, amelyet Zemplén Géza kezdett meg Magyarországon, az a Zemplén Géza, aki úttörő munkásságával sokszorosan kiérdemelte a Magyar Szerves Kémia Atyja elnevezést.” (81)
Az emlékezetét őrző tárgyi hagyatékok között elsőként a Zemplén által összegyűjtött, nagy anyagi áldozattal beszerzett könyv- és folyóiratgyűjteményét említjük. A közel 1500 kötetből álló, túlnyomórészt félbőr kötésben, „Z” betűvel jelölt Zemplén-könyvhagyaték, halála után, 1958-ban leltárilag is a Budapesti Műszaki Egyetem szerves kémia tanszék könyvtárának tulajdonába került. Életrajzánál említettük, hogy évtizedeken keresztül, hobbiként, saját kezűleg szedett növényekből álló Zemplén-féle botanikai gyűjteménye a szerves kémia tanszékről átkerült a Természettudományi Múzeumba, mely azt a városligeti Vajdahunyad várában levő Növénytárában helyezte el. Az általa festett geológiai tárgyú akvarelleket máig is a Magyar Állami Földtani Intézet, további festményeit pedig a Magyar Vegyészeti Múzeum őrzi Várpalotán, ahol a nagy magyar vegyészek arcképcsarnokában természetesen Zemplén Géza arcképe – Dobos Lajos festménye – is megtalálható.
Az iránta érzett megbecsülés és tisztelet arra késztette a Budapesti Műszaki Egyetemet, hogy halála 10. évfordulóján, 1966-ban bronz mellszobrát (László Péter alkotását) felállítsa az egyetem aulájában. Ilyenformán a Műegyetem kiválóságait megörökítő szobrok sorában a nagy kémiatanárok: Ilosvay Lajos, Wartha Vince és Varga József szomszédságában Zemplén Géza is elfoglalta megérdemelt helyét. Mert mint Csűrös Zoltán szoboravató beszédében rámutatott: „Az idő múlása nem feledteti, hanem még élesebben emeli ki a nagy tudós rendkívüli egyéniségét. Szobra csak egyik kifejezője Zemplén Géza hatalmas szellemi örökségét, alkotását értékelő és mélyen tisztelő magyar vegyésztársadalom hódolatának.” Az ünnepség alkalmából a hazai és külföldi résztvevők felkeresték sírját, ahol Lempert Károly tanszékvezető egyetemi tanár helyezte el a szerves kémiai intézet koszorúját.
Az egykori Zemplén-iskola tagjai közül jó néhányan, köztük Bognár Rezső, Csűrös Zoltán, Farkas Loránd, Gerecs Árpád, Müller Sándor, Tettamanti Károly – stb. – még jó ideig találkoztak a régi összejövetelek egyik kedves színhelyén, a Mátyás pincében, és felelevenítették a tanszéken töltött éveket. Így készültek fel mesterük 100. születési évfordulójának megünneplésére. A centenárium évében, 1983-ban a hazai tudományos körök és társadalmi egyesületek méltóan adóztak Zemplén emlékezetének. Rá való emlékezésül Budapesten tartották a második Európai Szénhidrát és Glykokonjugat Sympoziumot, ezen, valamint az MTA kémiai tudományok osztálya, a Magyar Kémikusok Egyesülete, az Eötvös-kollégium ülésein, a Magyar Vegyészeti Múzeum kiállításán – stb. – emlékeztek életművére, méltatták érdemeit és működésének máig érezhető hatását.
A napi sajtó és a média mellett a szakfolyóiratok is méltóképpen megemlékeztek Zemplénről. Bognár Rezső akadémikus például a Magyar Tudomány részére adott interjúban részletesen elemezte mestere iskolateremtő képességét, a Zemplén-iskola kialakítását és működését a mai tudományos műhelyek okulására (92). A Magyar Kémikusok Lapja pedig a centenárium alkalmából Zemplén-célszámot (1983/12. sz.) szerkesztett, melyben Zemplén Géza 15 magyar nyelvű dolgozatát másodközlésben publikálta. A megjelent cikkek közül nyolcat Zemplén egyedül írt, a többiben mellette Mester László, Pallós László, Pacsu Jenő, Farkas Loránd és Schuller Nóra, Kisfaludy Lajos, Szántag Csaba társszerzőként szerepel (93).
Zemplén születésének századik évfordulóján, 1983-ban a Magyar Tudományos Akadémia, az Ipari Minisztérium, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a Budapesti Műszaki Egyetem, valamint a Magyar Kémikusok Egyesülete és a Gyógyszeripari Egyesülés a kimagasló hazai szintetikus szerves kémiai kutatások előmozdítására és jutalmazására Zemplén Géza-díjakat alapított. Első alkalommal 1984 januárjában adták át a fődíjat Bognár Rezső akadémikusnak, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem professzorának, a Zemplén-iskolában indított szénhidrátkémiai és flavonoidkémiai kutatások továbbfejlesztéséért. A 35 évnél fiatalabb kutatók részére kiírt két díjat Blaskó Gábor, az MTA Központi Kémiai Kutató Intézet, és Fülöp Ferenc, a Szegedi Orvostudományi Egyetem gyógyszervegyészeti intézet kandidátusai kapták. Az alapítók képviselőiből alakult bizottság azóta is jelölések, illetve pályázatok alapján Zemplén Géza-díjakkal (emlékérem, oklevél és pénzdíj) jutalmazza a hazai szerves kémia terén végzett kiemelkedő munkásságot.
Zemplén eseményekben gazdag, színes életének fordulatai megihlették íróinkat is. Például az Eötvös-kollégiumi éveiről Laczkó Géza és Szabó Dezső írtak, műegyetemi professzori ténykedéseivel pedig Márai Sándor, Örkény István, Déri Tibor – stb. – foglalkoztak. Végül, de nem utolsósorban megemlítjük a család jeles tagjait, akik gondoskodtak arról, hogy a Zemplén név ne merüljön feledésbe. Zemplén Géza három gyermeke közül Tibor, az idősebbik fia korán meghalt, Dénes pedig misszionárius-testvérként külföldön élt. Éva leánya, miután elvégezte a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán a természetrajz szakot, női szerzetesrendbe lépett, és szintén elhagyta az országot. Megfordult a világ minden táján, végül Rómában, a magyarok Szent István zarándokházának főnökasszonyaként hunyt el a 70-es években. Így Zemplén professzornak unokái nem maradtak.
Vele szemben, bátyja, Zemplén Győző akadémikus, műegyetemi fizikatanár emléke és neve öt kiváló gyermekében tovább élt. Édesapjuk korai halálával nagy veszteség érte nemcsak a családot, de az egész magyar tudományt. Mint Kodály Zoltán megállapította 1946-ban az MTA ülésén: „Ha Zemplén Győző el nem esik az első világháborúban, ma bizonyára egy harmadik Nobel-díjassal dicsekedhetnénk, Hevesi György és Szent-Györgyi Albert mellett.” Munkásságát a fizikában a lökéshullámokra vonatkozó Zemplén-tétel is őrzi, neve olvasható Szegeden a tudósok csarnokában, Nagykanizsán pedig 1966-ban emléktáblával jelölték meg szülőházát.
A Zemplén Győző gyermekei közül a tudományos életben ismertté vált M. Zemplén Jolán (1911–1974) fizikus, műegyetemi tanár, aki fizikatörténészként a hazai fizika történetét a kezdetektől a 18. század végéig tárta fel. Fivére, Zemplén György (1905–1973) r. k. segédpüspök, filozófus, egyetemi tanár, számos filozófiai és erkölcstani könyve, tanulmánya jelent meg. A másik fivér, Zemplén Béla (1906–1974) a budapesti tudományegyetem orvoskarát Sub auspiciis gubernatoris végezte, majd belgyógyász főorvosként egyetemi magántanári képesítést szerzett. Fia, ifj. Zemplén Béla (1946–) az orvosi egyetem elvégzése után fül-, orr-, gégészeti és klinikai onkológiai szakképesítést szerzett, majd elnyerte az orvostudományok kandidátusa tudományos fokozatot. A garat-gégerákos betegek mesterséges táplálása témában amerikai ösztöndíjjal 1992-ben hosszabb időt New York-i kórházakban töltött. Tapasztalatairól számos közleményben számolt be. Győrben a Petz Aladár Megyei Kórházban osztályvezető főorvos. Zemplén Piroska (1908–1983) a budapesti tudományegyetemen középiskolai nyelvtanári képesítést szerezve Németországban élt, és haláláig ott tanított. Zemplén Elemér (1909–) jogi doktor, többek között könyvvizsgálóként dolgozott, ma is él mint nyugdíjas. Fia Zemplén Győző vegyészmérnökként folytatja a kémikus foglalkozást. Felesége, Z. Papp Éva az MTA Kémiai Tud. Oszt. tudományos titkára.
A család többségében elhunyt tagjai mellett az egykori munkatársaknak és a tanítványoknak java része sincs már az élők sorában. Így a mai vegyésznemzedékek már nem ismerhetik Zemplén Géza szellemi örökségét. Ezért határozott úgy a Magyar Tudományos Akadémia Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottsága, hogy A múlt magyar tudásai sorozat újabb kötetében – Zemplén Géza születésének 110. évfordulója alkalmából – a nagyközönség elé tárja a kiváló vegyész alkotómunkásságát, amellyel a szénhidrátkutatásoknak új hazát, hazánknak pedig új tudományt teremtett.
