Dobay család. (Kis- és nagy-dobai).
Dobay család. (Kis- és nagy-dobai).
Erdélynek Szilágy nevü vidékén fekszik Kis- és Nagy-Doba helység, honnan ezen család nevét és előnevét irja. Hajdan neve Székely volt.
Székely Lukács emelkedett ki vitézsége által, ki 1415-ben Kis-Dobát kapja Zsigmond királytól, s vele együtt czimeres levelét.
Lakhelyük Közép-Szolnok vármegye, hol alispánságot és egyéb megyei hivatalt viseltek tagjai, és Erdélybe legfölebb Dobokáig nyomultak be, mig nem István, a Török Zsuzsánna férje Hunyad vármegyébe házasodott, és oda fészkelé be családát *.
Kőváry Erdély nev. családai 73. l. után meritvék nagyobb részben ezen családról minden adatok.
A mohácsi vész táján a család fénypontját élte, midőn a családalapitó Lukácsnak unokái az akkor élt négy testvér Szapolyaitól a Szilágyban szép birtokrészeket kapott. *
Igy tartja a család – irja Kőváry Erdély nev. Családai 73. – azonban egy székely Dobay Tamás már 1607-ben Déván, Véczelen jószágokat kap: 1607-ki 4-ik Lib. Reg. 197. l.
A családfa, melyen azonban a Szilágyban maradt ágazat hiányzik, s mely tán e század elején kihalt, – következő:
Lukács 1415.; Tamás (Egyed Kata); Antal 1520. (Kerecsény Borbála); Lázár (Jaksi Erzse); Pál; Kristóf; Benedek; János 1586. (Tomori Zsuzsa); Gábor; György; Péter (Szénás Erzse); Ferencz (Somlyay Anna); Péter; István (Medgyesy Sára); János; Péter; Pál; Zsigmond; József 1694.; István iró szül. 1663. † 1788. kör. (Török Zsuzsa); Sára (Rettegi István); Péter; Sándor; János; Zsigmond; Gábor † 1747.; Ferencz †; Elek †; József (Füredi Kún Julia); István †; Zsuzsa (galgói Rácz Ádám); István; József (Varsányi Naumi); Sándor; György (Barcsai Kata); Eszter † 1852. (Váradi Ignáczné); József † (Zambler Tekla); Polixena (báró Kemény Samu); Veronika (Lakatos Alajos); Karolina (Baranyay Eduard); Anna (Sturm Titus), Sándor (nőtlen); Ádám (Baranyay Hermina); Ottilia
István az iró, ki Török Zsuzsannát vette nőül, Hunyad vármegyébe telepedett, és azt leirván, 1739-ben kiadta *.
Bod P. Magyar Athenás 71.
Péter Ferencznek fia, Doboka megyében Köblösön lakott. „Egykor Mirza Khán tatárai meglepték a helységet: Dobay Pétert három szép leányával szőlőjében találták: az apa Sárával, ki Retteginé lett, egy diófára huzta magát, a másik két leányt pedig rabságra vitték. Később az apa kiválthatásukért folyamodott, de már egyik Mirza Khán neje volt, és a másik is egy előkelő tatáré, s tudósiták övéiket, hogy már anyák lévén, vissza nem jöhetnek. Dobay Péter meghagyá, hogy e diófákat ki ne vágják; s a fák kiszáradva bár, de ma is fenállanak.“ *.
Tudom. Gyüjtem. 1828-kl VI. köt. 96. l.
Doboka vármegyében borsai és boncz-nyiresi előnévvel élt Dobay-ak voltak, kik közül Dobay István 1718–1730-ban azon vármegyének jegyzője *.
Hodor Doboka várm. 64–65. és 455.
Dobá-ról irja magát a dobai székely család is, melyből Sámuel a történet-buvár tünt fel, s melynek czimere is különbözik a Dobay-aktól. (Lásd Székely család).
Czimere: kék mezőben egyfejü fekete sas kiterjesztett szárnyakkal, fölötte félhold és csillag.
