II. Menyhért ága.
II. Menyhért ága.
Ez ágazatot alapitó II. Menyhért mint megyei alispán tüntette ki magát, mely hivatalra 1639–1659 évek között hat izben lett elválasztva. Halála 1660. történhetett; annyi bizonyos, hogy 1661. már nincs életben. A szigeti templomba temettetett, első igen kedves felesége mellé. Mert kétszer házasodott. Először Biki Zsófiával, kit 1652-ben vesztett el, 41 éves korában. Gyönyörű mivű faragott epitáphiumot állitott e nejének, s ez még ma is a szigeti ref. főtanoda muzeumában őriztetik, mint érdekes maradvány ez előtt 210 esztendőről. Rajta hexameter versek, s az elhunytnak családi czímere. – Másodszor Szuhai Annát, Lipcsei Gergely özvegyét vette feleségül, s ezt már 1653-ban. Gyermekei az elsőtől származtak: III. Menyhárt, III. Gáspár, Hedvig, kit Jászai Miklós vett feleségül Huszton, és Krisztina Sarmasági Zsigmondnak hitvese.
III. Menyhárt, ismét mint alispánja szerepel a megyének, még pedig oly kiválóan, hogy az okiratok rendesen antiquusvice comes névvel illetik, mikor későbbi időben róla emlékeznek. Viselte névszerint e hivatalt 1673. 1674. 1675. 76. 79. 80. 84. 85. 91. 92. 94. 95. 96. 97. 99. 1700. 703. években oly szakadatlansággal, hogy a 20. év közül csupán kettő volt 82. 83., midőn más ült a megye kormányán. Meghalt 1710-ben. Felesége Sarmasági Kata, Sarmasági Györgynek Valkai Erzsébettől született leánya volt, kit, mint Kávási Pálnak fiatal özvegyét vett vala el. Sok baja, perlekedése volt Menyhártnak felesége öröksége meg nem kaphatása miatt, mert Sarmasági György alig 7–8 évesen hagyván Katát árvául, a tútix nagy néne Erzsébet egy tetemes részét a jószágnak Kemény János kezére játszotta; s ennek maradékai, úgy özvegye Lónai Anna nem akartak a kibocsátás felől semmit sem tudni. Sem Menyhárt, sem felesége nem érték meg a per végét, még gyermekei is nagy későn. Ezek hatan voltak: XI. György, IV. Menyhért; Borbála Bilkei Miklósné, Klára, Korda Ferenczné, Kata b. Perényi Gáborné, és Krisztina ki először (1698) Fráter Istvánnak, másodszor Dolhai Györgynek († 1709), harmadszor b. Perényi Imre ugocsai főispánnak lett felesége.
III. Gáspár, fia II. Menyhártnak, 1670. alispánságot viselt. Felesége Rácz Borbála volt B. Szolnok megyéből Galgóról, ki férje halála után oda vissza is költözött, s 1683. ott adta Zsofia leányát feleségül Kerekes Józsefhez. Másik leánya Mária korán halt el; fia pedig IX. Péter, ki itthon az atyai jószágban maradt, mag nélkül enyészett el, nejétől Bilkei Évától semmi ivadéka nem levén, legalább életben nem maradván. Péter él még 1717-ben; de már 1720. csak özvegyéről van emlékezet.
IV. Menyhárt, III. Menyhártnak kisebb fia, b. Perényi Krisztinát birta feleségül. Ugy látszik nem viselt megyei hívatalt. Nem volt szerencsés a család terjesztésében. Egy fia maradt csak: IV. Gáspár, az is nőtlenül halt el; Gáspár megyei főjegyzőségre két tisztújitáskor választatott el, 1738. és 1741-ben Máramarosnak ő volt egyik követe az 1741-ki országgyülésen. Meghalt 1743-ban. Leány testvérei ezek voltak: Kata elébb Trencsényi Gábor kapitány († 1735) azután Budai Ferencz hitvese; Borbála, kit előbb Krucsai János, ennek halála után muraniczi báró Horváth Imre vett el (lakott BV. Ardóban); Erzsébet, apja halálakor még hajadon, azután IV. Pogány Ádámnak felesége.
XI. György, Menyhártnak idősb testvére 1714-ben alispánságot viselt. 1698. már házas életet élt Csomaközi Zsófiával. Él még 1740-ben Urmezőn. Gyermeket ötöt hagyott maga után: VI. Jánost, XIII. Györgyöt; I. Sándort, Krisztinát Bay Lászlónét, s Klárát, ki kisdeden halt el. A fiak közül Sándor ki iskolái végeztével (1784.) katonává lett, nem hagyott maradékot; az sem bizonyos, volt e feleséges. Hanem
VI. János († 1748.) Darvai Ágnestől egy fiút hagyott és két leányt: XIV. Györgyöt, Katát Draskóczi Istvánnét és Krisztinát Pogány Imrénét.
XIII. György felesége Sztojka Krisztina volt, leánya a tatárverő Sztojka Lászlónak Szegedi Sárától, testvérje Zsigmondnak az erdélyi róm. kath. püspöknek. Ettől két gyermeket nemzett: IV. Lászlót és Kharitászt Ujhelyi Ferencz feleségét. György részt vett 1742. mint insurgens a burkus háborúban.
XIV. György fia VI. Jánosnak, feleségétől Nagy Sárától nemzette IV. Ferenczet, Beregmegyének alispánját, ki 1808-ban a Ludoviceára 200 frtot adott, s kinek özvegye Budai Francziska 1833. nov. 4-én temettetett el Beregszászban, 63 éves korában. Kisebbik fia X. Péter magnélkül halt el; a nagyobbiknak is, XV. Istvánnak, ki Kovászón lakott, feleségétől Korda Erzsébettől csak egyetlen leánya maradt, a nagyemlékű Karolina, Bónis Barnabásné, ki a magyar tud. Akademiának, a szigeti református főtanodában papi árváknak tett hagyományozásai által méltón zárta be a Pogányok ezen mellékágát, mint azoknak legutolsója. Meghalt Nagy-Faluban 1855. dec. 18-án kora 34. évében, eltemettetett Kovászón (Bereg v.) a családi sírboltba.*
Lásd végrendeletét Vasárnapi Ujság 1856. 3. sz. – N. J.
IV. László, fia XIII. Jánosnak kétszer nősült: Bay Juliával és Lónyai Eszterrel Lónyai Zsigmondnak Pogány Klárától született leányával (ki azután Bernátné lett). (1775.) Öt fiút nemzett és hét leányt. Ezek közül Verónikát Csaba Antal, Apollóniát Horvát N., Erzsébetet Ujhelyi N., Florentint Pogány Gáspár, Borbálát és Polixént Szalgári N. és Lászlófi N. (Ungvárt) vették feleségül.* I. Károly (1779. kadét), V. László, III. Sándor, III. Farkas és Antónia részint magtalanul, részint kis korban elhaltak. – Egyedül X. Zsigmond alkotott családot, nemzvén feleségével Linkner Terézzel öt leányt: Florentint Nemes Józsefnét (Vetében) Terézt Megyeri Péternét (Vasmegyeren), Zsuzsánnát Nemes Ferencznét (Bogdányban), Juliannát Nagyidai Ferencznét (Verbölczön).
A keresztnevekre ily csonkán szolgáltatták az illetők a közleményt. Sőt a Szalgári és Lászlófi nevekre nézve is további vizsgálatra volna szükség, melyiket kell Borbálához, melyiket Polixénhez csatolni. – Sz.
Maga IV. László Halmiban lakott; Zsigmond Madán; Szabolcsban. Igy a II. Menyhárt ágazata is kihalt.
