Frangepán család. (Vegliai és modrusi gróf, tersaczi, szluni †).
Frangepán család. (Vegliai és modrusi gróf, tersaczi, szluni †).
Az elenyészett Frangepán család azon kortól, midőn magát a dalmátiai szigeteken megfészkelé, egészen sírba száltaig, a XVII. század második feléig folytonos s legtöbbnyire dicső szerepet vitt nemzetünk történetében. A legátalánosb vélemény szerint eredetét Romából a régi nemes Anicia nemzetségből vette, * hanem a VII. században már Pierleon nevet viseltek. Állitólag e században a Tiberis kiáradása folytán Róma szegényebb népe kinos éhséget szenvedett, midőn Pierleon Jordán kenyér-osztással enyhité a szűkölködők nyomorát, és e nemes tett emlékeül nyerte volna a család a frangendo pane (kenyér-töréstől) a Frangepán családnevet *. – Mások azonban azt az olasz franco (szabad) szóból eredeztetik *. Jordánnak idősb fia megtartá ezután is a Pierleon * nevet, a kisebbik fiu Leo azonban Frangepán nevet vevé fel. István vonala nemsokára kihalt, Leo utódai pedig két ágra oszlottak, olasz és magyar ágakra; az olasz ág Romában Frangepán Márióig virágzott a XVII. század közepeig. A magyar ágnak, mely a dalmátiai vegliai szigeten települt meg legelőbb, leszármazását a lehetőségig izről izre kisérni fogjuk a következőkben *.
Farlati Illyricum Sacrum tom. IV. p. 94. – A velenczei sz. Márkról nevezett könyvtár egyik XV. századbeli codexében (Fol. Class. ital. VII. cod. DCCXIV. nrus Contarinianus 96.) mely a velenczei nobili családok czimereit is tartalmazza, a Frangepán családról ezek olvashatók: „Franzapani, questi antichamente furono romani, questa caxada e quella da cha Michiel, et e tutta una di la qual chaxada i Franzapani si e i Chonti de Segna e tutti quelli da cha Michiel portava questa arma antigamente, e de la ditta chaxada ne fu san Gregorio e furono parenti de Papa ditto zoe Santo Gregorio e furono romani, e dapoi la morte di Santo Gregorio el se parti tre fradelli ditti Franzepani, lu no fu m. Anzolo Michiel chostui con due zento millia vene ad habitar a Venexia, e m. Nicolo suo fratello ando in le parti di Segna e chusi fu divisa la ditta chaxada con do arme, qui dipente alincontro.” – Mint itt érinti, a két czimer e leirás mellett a könyv szélére festve látható. Az egyik a paizs kék mezejében hátulsó lábaikon két szemközt álló oroszlán, támadásra kinyujtott első lábaikkal. És ez volt a Franzapanik (Frangepanik) czimere. – (Közbevetőleg legyen érintve, Wagner tévedett, midőn Frangepán czimerül koczkás egyfejü sast metszett ki, de erről alább). – A másik festett czimer a velenczei Michiel család czimere: a paizs négy részre oszlik, az első és negyedik osztály vörös és aranyos két al-osztályt tartalmaz, az első vörös mezőn ezüst csillag ragyog, – a második és harmadik osztály fehér mezőben a két – már leirt – oroszlánt mutatja.
Ugyan e Codexben egy másik velenczei nemes Franzapani család is emlittetik, ennek ősei Ravennából származtak Velenczébe, és czimerpaizsok jobbról balra rézsútosan oszlik kétfelé, a felső fekete osztályban ezüst F. betü van, az alsó vörös osztály ür
Irattak a Frangepanok – Francopan – s töb alakban is, legtöbbször azonban de Frangepanibus neveztettek.
Irattak a Frangepanok – Francopan – s töb alakban is, legtöbbször azonban de Frangepanibus neveztettek.
Pierleon kétségkivül Péter Leot jelent.
L. Wagner C. Colectanea Geneal. Historica ill. Hung. Familiarum Dec. II. p. 25–47. ki a Frangepán család nemzékrendi történeteit Lucius, Kerchelich, Frölich, Bucellin stb. után adá, s ki után mi is nagy részben indulunk. Wagnert követé Budai Ferencz is Polg. Lexiconában.
Mikor települtek le a Frangepánok Veglia szigetén, bizonyosan nem tudjuk, az idézett olasz kútfő után sz. Gergely pápa rokonuk halála (604) után három testvér hagyá oda Romát, közülök Anzolo a Michiel család törzse Velenczébe vette lakását, Miklós pedig Segniába telepedett le. Bizonyos az, hogy a XII. században 1133-ban Duyn élt, ki Vegliaról iratott, de az még eldöntve nincs, valjon e Duynnek unokája vagy fia volt-e azon Bertalan vegliai gróf, kinek 1193-ban III. Béla magyar király egész Modrus vármegyét adományozá *. E Bertalan minden kétségen kivül a család azon őse lőn, kitől mind törzstől a Frangepánok magyar vonala lehozható.
Kerchelich Notitiae Praelimin. p. 167. és Fejér Cod. Dipl. tom. II. 292.
Azonban Bertalannak gyermeke nem lévén, már az 1193-ki adomány-levélben megnyeré azt is III. Béla királytól, hogy magszakadás esetére birtokait testvérétől származó valamelyik unokája örökölje, mire szükség is volt, mert Bertalan magnélkül halt meg, halála után testvérétől való fiának Jerindónak részére II. András király 1209-ben az előbbi adományt megerősité *. Ez adományt – mely Spalató körül fekvő Fara, Brazen, Corzula és Laugursta szigetből áll, – III. Honorius pápa is megerősité *. 1223-ban II. Andrástól nyerte Jerindo * még Vinodolt is. Fia négy maradt: János, Frigyes, II. Bertalan és II. Jerindo, kiknek IV. Béla király 1242-ben * előbbi adomány-leveleiket átirva megerősité azon hűséges szolgálatokért, melyeket a tatár pusztitás után a tenger mellékén bujdokló királynak tettek. A tengeren hajókkal, a szárazon pedig fegyveresekkel segiték és oltalmazták IV. Bélát, és neki husz ezer márka ezüstnél többet ajándékoztak. A tatárok elmenetele után pedig haza kisérték a királyt az országba. És midőn IV. Béla Fridrik ausztriai herczeg ellen hadakozott, némelyek szerint egyik Frangepántól kapta a herczeg a halálos csapást. Ez s egyéb érdemeikért Frangepán Frigyesnek, II. Bertalanak és Jerindonak (János már előbb elhalván) 1251-ben IV. Béla király minden előbbi adományait megerősité *, és – ha Pethő Gergely Krónikájának hitelt adhatunk – ekkor nyerték czimeröket is. – IV. Béla király „a Frangepán uraknak pedig – ugymond Pethő – az egész tengermelléket adá, és egy czipó kenyeret vévén a király, megszegé azt, és megesküvék nekik, hogy valameddig egy czipó kenyere leszen, soha elnem hadgya őket, sőt azt is akarja velek közleni. Ennek bizonyságára ada nekik czimerül két oroszlánt, kik első lábokban két kenyeret tartanak, kiknek mind e napiglan az a czimerek“ *. A család czimere csakugyan – mint fölebb egy régi fametszvény után * ábránk is mutatja – két szemközt álló oroszlán, első jobb lábaikkal mindegyik egy czipót tartva.
Kerchelich Notitiae Praelimin. p. 167. és Fejér Cod. Dipl. tom. III. vol. I. p. 82.
Kerchelich Notitiae Praelimin. p. 167. és Fejér Cod. Dipl.
Wagner szerint, de Fejér Cod. Dipl. tom. III. vol. I. p. 403. Guido vegliai gróf kapá 1223-ban Modrust és Vinodolt; – valószinüleg Jerindo helyett helyesen Guido-nak kellene állani?
Fejér Cod. Dip. tom. IV. vol. I. pag. 268. Wagner ezt hibásan 1240-re teszi, annál is inkább, mert a tatárjárás 1241-ben történt.
Fejér Cod. Diplom. tom. IV. vol. II. p. 98.
Pethő Gergely Magyar Krónikája. 47. lap.
Lásd e czimer-metszvény eredetijét Komjáthi Benedek magyarra forditott sz. Pál leveleinek (nyom. Krakóban 1531-ben), mely Frangepán Katalinnak van ajánlva, czimlevele belső lapján.
A négy testvér közül Jánost a sírba nemsokára Jerindo követte, mert nem élt az már 1260-ban, midőn IV. Béla király a még élő Frangepán Frigyes és II. Bertalannak Zeng városát adományozá *. Még ugyan ez évben II. Bertalan is meghalt *, hagyván maga után két fiut: Schinellát és I. Guidot.
Fejér Cod. Diplom. tom. IV. vol. III. p. 13.
Wagner szerint C. Collectanea Geneal. Historica ill. Hung. Familiarum Dec. II. p. 30. De Fejér Cod. Dipl. tom. IV. vol. III. p. 108. 1263-ról még oklevél van, melyben II. Bertalan és Frigyes Magyarország nagyai közé vétetnek be. Vagy ez oklevél már az unokákra szól?
Schiellának három fia maradt: Péter, II. Schinella és III. Bertalan.
I. Guido szintén három fiunak lőn atyja, ugymint II. Frigyesnek, IV. Bertalannak, és II. Guidonak vagy Vidonak, kiknek 1270-ben V. István előbbi kiváltságaikat megerősiti *.
Fejér Gy. Cod. Dipl. tom. V. vol. I. p. 53. itt Guidonak János nevü fia is emlittetik, tán ugyanaz Gaban – Galvan-nal; valószinüleg a régi oklevelekben Johnes roszul Galvan-nak olvastatott.
II. Guidot és utódait 1271-ben a Zengiek városuk főnökeinek választják, és azt V. István király is megerősiti. Fiát Gahant vagy Galvant 1275-ben a zengi podestaságban 1275-ben IV. László király is megerősiti *. Benne ága kihalt.
Fejér Cod. Dipl. tom. V. vol. II. pag. 272. 1279-ben IV. László János (v. Galvan?) és Lenard, Duymus, meg István részére kiváltságaikat ismét megerősiti.
II. Frigyesnek nejétől Ágnestől Lenard és Dömény (vagy II. Duymus) fiai születtek, kik 1287-ben a Zengbe hivott szent Ferenczi szerzeteseknek egyházat és zárdát épitetének.
Dömény (vagy Duymus) a gyri karthausiak iránt igen kegyes adakozó volt, kiket 1315-ben a vám alól is fölmentett. Ursa (= Orsolya) nevü nejétől fia maradt
III. Frigyes, a kinek Erzsébet nevü neje szülte V. Bertalant, ki 1358-ban élt, és nemzé I. Istvánt és III. Jánost. Ez utóbbi Lubai Anz-nak is neveztetett, és 1391-ben Dalmátia, Horvát- és Tótország bánja volt. Nőül vett VII. Meinhard goriczai gróf leányát Annát, honnan Zsigmond királynak sógora volt, mint ezt nevezett király egy oklevélben, melyben őt bányák mivelésére hatalmazza fel, elismeri, és őt kedves sógorának nevezi. Gyermekei nem maradtak.
I. Istvánnak Pettaui Katától a stiriai Marschall leányától három gyermeke maradt: I. György, Erzse, II. Miklós. Ezek közül György még 1412. előtt meghalt. Erzsébet már 1396-ban cillei II. Frigyes jegyese volt, és ettől mint férjétől 1422-ben meggyilkoltatott, és Ciliben a Minoriták egyházában eltemettetett.
II. Miklós dalmát- és horvátországi bán, 1412-ben Cirkueniczán Vinodol mellett a Pálos remetéknek kolostort épittete, és azt bőven adományozá. Alapitó oklevelében magát Frangepán grófnak, és Veglia, Zeng, Modrus, Vinodol, Jaska, Okilok és Prokaj grófjának czimezé. A zengi káptalannak évenkint fizetendő hatvan aranyat adományozott gyászmisére. Meghalt 1432. táján. Gyermekei következők:
1) IV. János, Hans-nak is neveztetett, atyjának a báni méltóságban utóda, kora halál által ragadtatott el. Fia György maradt, ki magnélkül mult ki.
2) III. Miklós élt 1466-ban; nőül birta Walsei Borbálát, de gyermeke nem maradt.
3) II. István hasonlóan Dalmátia és Horvátország bánja, 1459-ben Modrus mellett a csodatevő b. sz. Mária egyházának II. Pius pápától búcsukat nyert. 1466-ban nagybátyjával Györgygyel, és testvéreivel Dömény, Bertalan, János és Miklóssal Zengen martius 5-én tartott gyülésükből a szent helenai és szent salvatori pálos kolostorokat, bizonyos malmok, rétek, telkek, továbbá egy fél helység, és a vinidoli kerületben eső Belgrad falu birtokában megerősitik, és elődeik rendelkezéseik szerint e birtokokról kezeiket leveszik, és tisztjeiket is azokba avatkozástól eltiltják *. Meghalt II. István 1481-ben Modrusban, nem sokkal ezelőtt Mátyás királytól birtokaira megerősitő adományt nyert, melyben birtokai imigy számittatnak elé: Tersakt vára, Modrus városa, Bythym, Plazy és Klipzeh kastélyok, továbbá Hreylin vára Buccarizza és Grobnik tenger-révvel, nemkülönben Horvátországban Vinodol és Drivenik kastélyok, Ozaly és Ribnik várak, és Tubovácz és Zvetsaj kastélyok Zágráb vármegyében. Neje Esthei Iskota határgrófnő volt, ki 1456-ki január 29-én halt meg *. Ettől maradt fia Bernát, kinek ágát a II. táblán látandjuk.
Teleky: Hunyadiak kora XII. 119. hol ez oklevelet 1480-ban Mátyás király is megerősiti.
Wagner C. Collectanea Geneal. Historica ill. Hung. Familiarum Dec. II. p. 33. közli sír-iratát Geiderer után, lásd az utóbbinál Germania Franciscana tom. I. libro II. p. 112.
4) Dömény (vagy II. Duymus) kinek hasonlóan Mátyás király 1465-ben Zeng és Veglia vármegyékről és birtokokról, továbbá Zlunya, Ostrovicza, Novigrad és Ledenicza várakróli adomány-levelét megerősiti. Neje Schamburgi Borbála volt, kivel alkotá a Frangepánok Szlúni ágát, melyet a IV. táblán fogunk látni.
5) VI. Bertalan szomszédvári Tóth János leányát Dorottyát birta nőül, kinek ivadéka a tersaczi vagy tersaczki Frangepán ág legtovább virágzott, mint ezt az V. táblán látandjuk. Bertalannak 1474-ki mart. 22-én történt halála után neje Henning Jánoshoz ment férjhez.
6) Márton 1448-ban kelt egybe Blagay Ursina vagy Dorottyával – ugy látszik – Blagay István leányával, kivel többi között Verbaaz és Kozara várait kapta. Gyermekei nem lévén, javait nagy részben kolostornak hagyá. Birtokainak nagy számát mutatja egy oklevélben előforduló következő czimzete: „Martinus Comes Vegliae,… Dominus arcis Verbaz, Supremus Comes totius terrae Verbasiensis, Dominus in Kozar Bosnensi, et caeterarum arcium Kumogoinae, Kostaniczae et Castelli in Kelpy et Kralicz, Gradacz, et Czipovacz, Jaschae et Okich, Ostrovicae in Busis; penes mare autem Dominus veteris arcis et mediae Segnae. In Vinodol vero Dominus de Novi. Brebir, Grisanae, Belgrad, Cottor, Bucsari, Tersiati et Prochaj etc.“ *. Azonban e várak nagyobb részét – mivelhogy Fridrik császárhoz pártolt, – elveszté; kegyébe fogadá ugyan később őt Mátyás király, de Krupa várával büntettetett meg, és Kosztaniczát, Sztenichiát és Lipovczot halálával a királynak kelle hagynia; azonban mint jeles katona, maga is sok szép adományt szerze. Meghalt 1479-ki october 4-én, és Tersaczkon a barátok kápolnájában testvére Bertalan mellé temettetett *.
Wagner C. Collectanea Geneal. Historica ill. Hung. Familiarum Dec. II. p. 34–35.
Mindkettő sír-iratát közli Wagner C. Collectanea Geneal. Historica ill. Hung. Familiarum Dec. II. p. 35.
7) V. János.
8) András, mindkettő – mielőtt érettebb korra jutottak vala, elhaltak.
9) Zsigmond 1461-ben élt *; ez alapitá az ottócháczi püspökséget *, mely azonban négy püspök után megszünt. E Zsigmondtól jő le a Frangepánok czetinai ága, mint a III. tábla mutatja.
Ez időben éltek Frangepán Margit Tsernembl Henrik neje, és Luczia Landenberg Jakabné; – talán szintén II. Miklós gyermekei?
Farlatus szerint. – Kállay e családról Wagner után irt a Tudománytár 1841. X. köt. 346. stb.
És most ezen szétágazásokig lássuk a már magyar földön feltünt őstől kezdve a család nemzékrendét:
I. tábla.
Jerindo 1209.; János †; Frigyes 1240.; II. Bertalan 1240. † 1260.; II. Jerindo 1240. † 1251.; Schinella; I. Guido; Péter; II. Schinella; III. Bertalan; II. Frigyes (Ágnes); IV. Bertalan; II. Guido v. Vidó; Lenárd; Dömény v. II. Duymus. 1315. (Ursa); Galvan; III. Frigyes (Erzse); V. Bertalan 1358.; I. István (Pettaui Kata); III. János 1391. Anz de Luba Dalm. Horv. Slav. bán. (Goriczai Anna) †; I. György † 1412. előtt.; Erzse 1396. † 1422. (Cillei Fridrik); II. Miklós bán 1422. † 1432. táján
II. Miklós bán 1422. † 1432. táján.; IV. János; II. István bán 1459. † 1481. (Iscota) Lásd II. táblán.; II. Dömény vagy Duymus 1465. (Schaumburg Bora) Lásd IV. táblán Szlúni ág.; IV. Bertalan † 1474. (Szomszédvári Tóth Dora) Lásd V. táblán. Tersaczi ág.; Zsigmond 1461. Lásd III. táblán Czetinai ág.; György †
*) Ezeknek testvéreik még: III. Miklós a Walse Bora férje †. Márton a Blagay Dora férje † 1479. – V. János és András †.
Az e táblázat végnemzedéke között látható II. István ágazata kihalásaig folytatólag igy sarjadzott le:
II. tábla.
II. István ki az I. táblán. bán 1459. (Iscota); II. Bernát (Aragoniai Luiza); Dora (Corbaviai Károly); Iskota (Perény István); Máté †; Beatrix (1. Hunyady János. 2. Brandeburgi György őrgróf); Mária-Magdolna (Deng. Pongrácz Mátyás); Kristóf bán † 1527. (1. Lang Apolló. 2. Drágffy Kata); Ferdinand (Wukovich vagy Bankovich Mária); N. (Osalszky István); Kata (Zrinyi Miklós)
II. Istvánnak fia II. Bernát, ki Istvánffy szerint nyers természetü, és a rokonok közt támadt viszályokat fegyverrel végző férfiu volt *. 1483-ban a Krajnából és Karnioliából, hová beütöttek, zsákmánynyal s foglyokkal visszatérő törököket megveré Farkas despottal. 1491-ben hasonló szerencsével vett részt az Un vize melletti győzelemben *. Azonban Dalmátiában Brinye várát erőszakkal elfoglalá, miért Ulászló Derencsényi Imre bánt küldé ellene, Bernát a boszniai basához folyamodott, s azt igéré, hogy ha a basa Krajnára üt, és Derencsényit az ostromtól elvonja, magát a török hatalom alá adja. A basa teljesité is Bernát kivánatát, kinek pusztitásait látván Derencsényi, Bernáttal megbékült, és őt magához vévén, a zsákmánynyal visszatérő basának útját állja, s főleg Bernát ösztönzéséből vele megütközik. Bernát maga futamodott legelőször meg övéivel, s győztes a török lett. De az nem bizonyos, hogy a basát Bernát hivta volna ki. Nejétől Arragoniai Luizától, Beatrix királyné rokonától a táblán látható hét gyermeke született. – A leányok közül Beatrix Hunyadi Corvin János neje volt, ennek halálával György brandeburgi őrgrófnak, II. Lajos egyik gyám-tanácsosának neje lőn. Fiai közül
Istvánffy 1685-ki kiad. pag. 18.
Pethő Gergely Krónika 91. lap.
Kristóf jeles katona, s korának egyik legjelesb hadvezére. A velenczei háborúban (1509–1514.) Miksa császár részére nagyfontosságú szolgálatokat tett, mik közt emlitendő, hogy Friaulban Marano várát csellel, és utóbb Montfalconet is bevette, azonban ugyanezen évben junius 5-én a velenczések fogságába esett, honnan, miután nejének Lang Apolloniának, és ennek testvére Lang Máté gurki bibornok-érseknek, s Miksa császár titkárának minden igyekezete mellett is őt megszabaditania nem sikerült, Mailandból – hová később vitetett, egy részben neje segélyével is – megszökött *. Ezután hős tettei közt 1525-ben főleg Jajcza várának a török ostromlásátóli megszabaditása által emelte nagyra érdemét *, miért is Horvát- s Dalmátország bánjává neveztetett, és ez országok oltalmazója czimével tiszteltetett meg. Ezután jelen volt a zajos hatvani gyülésen, és itt történt, hogy Szalkai László esztergami érsekkel összeszólalkozván, ez Kristóf szakállába kapott, Kristóf viszont az érseket arczúl csapta, miért három napig a csonka toronyba záratott. A mohácsi vész előtt egyik fővezérül választatott, de az ütközetről elkésett; azután Szapolyay tántorithatlan hive lőn mind halálaig, mely őt Varasd ostromában érte el; egy a várból kilőtt álgyú-gyolyó által halálosan megsebesitetvén, melynek következtében nemsokára (1527-ki sept. 22-én) meghalálozott. – Czimzete következő volt: „Christophorus de Frangepanibus, Segniae, Vegliae, Modrusiae Comes, Joannis Regis Hungariae Capitaneus Generalis, Dalmatiae, Croatiae et Sclavoniae Banus, Eorumque Regnorum et Comitatuum Simegiensis et de Posega Generalis Tutor, et Protector, ac Comes Soproniensis.“ – Első neje Lang Apollonia, ki őt Mailandból megszökésekor betegsége miatt nem követheté, ott 1520-ki jan. 4. meghalván, és tetemei Velenczén keresztül elhozva, a Frangepánok családi sirboltjában eltemettetvén, másodszor eljegyzé bélteki Drágffy Annát Kanisay László özvegyét, de mielőtt ezzel egybekelt volna, történt halála. Gyermekei nem maradtak. Testvére
Lásd Wenzel Gusztáv értekezését Frangepán fogságáról az 1851-ki M. akademi Értesitő CCCXXIX. s köv. lapjain.
Jászay P. A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. 25. 240. l.
Ferdinand * öröklé a magnélkül elhalt Kristófnak javait, de ennek is Wukovich vagy Brankovich Máriától csak leányai Osalszky Istvánné, és Katalin Zrinyi Miklósné maradván, ez ág fi-ágon kihalt.
Ezzel egy időben élt egy másik Frangepán Ferdinand is, ki 1501-ben modrusi püspök volt.
