Tersaczi ág.
Tersaczi ág.
Ez ágazat nevét Tersacz vagy Tersact váráról vette, mely most omladékaiban hever ott, hol a magyar kapu kezdődik Fiume felé *. Törzse ez ágnak VI. Bertalan, II. Miklósnak fia (lásd I. táblán) osztályban nyeré Tersacz várát, és innen irák uródai melléknevüket. VI. Bertalantól kezdve a családfa kihalásaig igy sarjadzott le:
L. Tudomány-tár 1839. V. köt.
V. tábla.
VI. Bertalan lásd I. táblán. (szomszédvári Tóth Dora); Ilona (Lázár rácz fejed.); Lénárd; IV. Miklós (Blagay Erzse) †; VI. János (Kata) 1485.; II. Kristóf; I. Farkas † 1546.; III. István †; Orsolya (Révay Fer.); Klára (Bakith Mihály); I. Gáspár 1570. (Lenkovich Kata); Erzse (1. Alapy János. 2. Dornberg József); V. György (Schweinpöck Margit) †; VI. Miklós 1616–1622. (1. Beriszló N. 2. Erdődy Anna-Mária) †; II. Farkas 1650. (1. Beriszló Bora. 2. Ignozer Orsolya. 3. Paradeyser Mária. 4. Haller Dora); 1-től II. Gáspár ogulini parancs. (Forgách Éva); 2-tól VI. György kir. főudvarm. † 1662. (Forgách Zsófia); Anna-Kata † 1673. (Zrinyi Péter); 3-tól Ferencz-Kristóf kivégezt. 1671.; Mária †; Julianna (gr. Traun Zsófia)
VI. Bertalannak gyermekei: 1. Ilona (Bucelin szerint) Lázár rácz fejedelem neje; 2. Lenárd; 3. IV. Miklós, ki 1493-ban az udvinai ütközetben foglyul esett *, neje ursini Blagay Erzsétől gyermekei nem maradtak. – 4. VI. János (Hans Angelus-nak is neveztetett). Ez testvérének a maradék nélkül elhalt Mártonnak dalmátországi javait és Veglia szigetét, miket Márton Mátyás királynak hagyott volt, – maga részére elfoglalta. Azonban Veglia ellene támadt, és a velenczésekhez folyamodott, VI. János pedig Mátyás király ótalmát kérte ki, ki Magyar Balás által a birtokokat maga számára foglaltatá. János ekkor Vegliához való jogait pénzért a velenczéseknek adá el (1480-ban), s maga is Velenczébe ment lakni. Ellenben némelyek szerint * még 1497-ben is Zeng mellett Brinyeben lakott. Kata nevü feleségétől két gyermeke maradt: II. Kristóf és
Pethő Gergely Krónikája 92. lap.
Farlatus szerint.
I. Farkas I. Ferdinandnak hive, 1546-ban a smalkaldi hadban halt meg. Egyetlen leánya először nagykemléki Alapy Jánosnak, ennek halálával Dornberg Jánosnak neje volt.
II. Kristófnak négy gyermeke maradt: 1. III. István, 2. Orsolya Révay Ferenczné, 3. Klára Bakith Mihályné, és 4. I. Gáspár.
III. István 1553-ban nejének báró Egheki és Hungerspachi Katalinnak jegyajándok-képen Rybnik várát irja be három ezer forintban *. Gyermekei nem maradtak. Egy genealogiai jegyzet szerzett 1544. 1571. 1573-ban sok jószágot elidegenite a Zrinyi családnak.
Codex Széckenyianus tom. X. a nemz. Muzeumban. Wagner nőtlennek irja, de eme oklevél az ellenkezőt igazolja.
I. Gáspár 1570-ben élt. Nejétől Lenkovich Katalintól gyermekei: V. György, VI. Miklós és II. Farkas.
V. Györgynek Schweinpöck Margit nejétől semmi utóda nem maradt.
VI. Miklós 1616-tól kezdve Horvát-, Tót- és Dalmátország bánja, mely hivatalról 1622-ben a soproni országgyülésen lemondott. Ratkay észre és kardra nézve egyiránt jelesnek irja *. Jelen volt 1626-ban a gyarmati békekötésen mint II. Ferdinand követe, kinek kedvelt embere, és a Bethlen háborúban hűséges embere volt, miért Morvaországban is jószággal jutalmaztatott. Meghalt Bécsben 1647-ben; eltemettetett Tersaczon ősei mellé. Végrendeletében a zágrábi Seminariumról és szegényekről is megemlékezett. – Javait testvére II. Farkas öröklé, mivel sem graboriai Beriszló N., sem második nejétől Erdődy Anna-Máriától (Erdődy Péter leányától) gyermekei nem maradtak *.
Rattkay: Memoria Regum et Banorum libr. V. p. 190. 194.
Iselin hist. lexiconában külön czikk szól e Miklósról, melyben az is áll, hogy feleségével nem élt, s e miatt sok kedvetlenséget kellett neki kiállani.
II. Farkas „cátói komolyságú – irja róla az egykoru Rattkay * – nyájas erkölcsü, érett tanácsú, mindenki által becsült férfiu, első ifjusága óta katonai pályán szolgált, a velenczési háborúkban különösen kitünteté magát, miért nagy őse után második Frangepán Kristófnak neveztetett; lépcsőnként emelkedett fel hadi pályáján, mig Horvátország és a Tengermellék bánja lett. Most éli – irja róla Rattkay 1650-ben – kora hatvanadik évét, és a mit kivánsz, mindent fellelsz benne *. Négy neje volt: 1. Beriszló Bora, 2. Ignozer Orsolya, 3. Paradeyser Mária, 4. hallersteini Haller Dorottya. Az elsőtől II. Gáspár, a másodiktól VI. György és Anna-Katarina, a harmadiktól Ferencz-Kristóf születtek.
Rattkay: Memoria Reg. et Banorum p. 212.
Rattkay: Memoria Reg. et Banorum p. 212.
II. Gáspár jeles katona, a horvátországi szélek és ogulini őrség parancsnoka. Hadi tetteit magasztalva előadja Rattkay *. Nejétől Forgách Évától gyermeke nem maradt.
Rattkay: Memoria Reg. et Banorum p. 213. etc.
VI. György zenész, festész, szobrász, és a hadi épitészet és földiratban is jártas volt. 1652-ben Illyria határait védvén, hét ezer törököt futásnak inditott, és a rablott zsákmányt is visszaszedé tőlök. Mint királyi főudvarmester halt meg 1662-ben. Forgách Zsófiától két leány-gyermeke maradt: Mária, ki mint hajadon korán halt meg; és Julianna, ki 1668-ki julius 22-én gr. Traunsperg s Abensperg Erneszttel kelt egybe.
Anna-Katarina Zrinyi Péternek ékes-szóllású, nyájas és éleseszü neje, ki a Wesselényi-féle merényletre vejét Rákóczy I. Ferenczet is rávevé, és tán ő fonta be öcscsét Ferenczet Kristófot is. Férje lefejeztetvén, ő is fogságban halt meg Grätzben 1673-ban *.
L. életét „Magyar irók Pályakönyve“ kiadta Vahot Imre. 1856. – L. Szalay L. Magyarorsz. története V. k. 142. l.
Ferencz-Kristóf hasonlóul részt vevén a fölebb érintett összeesküvésben, és süvével Zrinyi Péterrel együtt – miután Csáktornyáról Bécsbe menének – ott elfogattak, és elitéltetvén, Bécs-Ujhelyben 1671-ki april 30-án lefejeztettek. Ferencz-Kristófnak legviritóbb korszakában kellett a csúfos halált kiállani *. Kétszer vágott a hóhér nyakához, s benne a régi Frangepán család utolsó férfi-sarja aludt ki *. Özvegyen hagyá De Naro Lullia (vagy Julia) Marquisnőt. Tetemei Zrinyiével együtt Bécs-Ujhelyen egy sírkő alá temettettek. Sír-iratuk ez *:
Lünig: Literae Procerum Europae tom. II. p. 615. közli a börtönből kegyelmet esdő levelét.
1760–1770-ben élt gr. Frangipán Antal Doymus gaborjáni prépost, s Parpeti vár plébánosa; – de nem e családból.
Horváth Mihály Magyarok tört. II. 301.
Hoc in tumulo jacent Comes Petrus Zrinyius Banus Croatiae et Marchio Franciscus Frangepán Ultimus Familiae, qui quia Coecus Coecum duxit, ambo in hanc foveam cecidere.
E sorok után egy pallóson nyugvó két halálfej áll kivésve, mely alatt megint a következő sorok olvastatnak:
Discite mortales, casu discite nostro
Observare fidem Regibus atque Deo.
Anno Dni MDCLXXI. Die XXX. aprilis
Hora IX. Ambitionis meta est tumba.
Observare fidem Regibus atque Deo.
Anno Dni MDCLXXI. Die XXX. aprilis
Hora IX. Ambitionis meta est tumba.
