Kapjoni ág.
Kapjoni ág.
Visszatekintve az I. táblán I. Györgyhöz, erről és ennek a IV. táblán látható ágazatáról kell még szólanunk.
I. György (I. Gábornak fia) Magyarországban szerepelt, Szathmár vár kapitánya, III. Ferdinand király tanácsosa, és a Tiszán innen való részek főkapitánya volt. Meghalt 1633-ki april 20-án, kora 39-ik évében; * és Leleszen az egyházban temettetett el, hol sírköve is látható. Neje bedeghi Nyáry Borbála volt, ki utóbb Varkocs Györgyhez ment nőül. Ettől született Haller Györgynek gyermekei: Ilona Lónyai Zsigmondné, és
Szirmay A. Szathmár várm. I. köt. 199. lap.
I. Sámuel, ki Diós-Győr várkapitánya volt. 1643-ban kora 30. évében Eger mellett a török elleni csatában esett, és Leleszen temettetett el, hogy egy vörös halotti zászlón eme fölirás állt, (vagy áll maig is?): „Memoriae S. ac. M. D. Samuelis Haller etc. qui postquam 10 annis laudarbiliter saepe victorias reportasset, 3-ia octobris in hostes arci insultantes facta eruptione, in ipso victoriae cursu, novercante fortuna, Agriae trucidatus, aetatis 30.“ * – Nejétől Károlyi Évától gyermekei: II. Sámuel és II. György, kik 1699-ben osztoztak.
Lehoczky Stemmat. II. 167.
II. György tanácsos, és utóbb Szolnok vármegye főispánja volt. Meghalt 1711-ben. Egyik neje losonczi Bánffy Anna, második Bethlen Éva volt. Gyermekei: III. Sámuel és III. György.
Báró III. Sámuelnak, ki 1742-ben halt meg, nejétől Barkóczy Juliától gyermekei: Zsigmond, Imre és IV. Sámuel voltak. Ez utóbbi táborszernagy volt, és 1741-ben egy gyalog ezredet (a mostani 31-ki számú gyalog ezredet) ő állitá fel, és ő szervezé. Leányai: Jozefina Berényi Tamásné, Erzse kéthelyi báró Hunyady Jánosné, és Antonia báró Révay Károlyné volt. Ezek közül
Erzse Hunyady János bárónő 1784-ben Szathmár megyei Tomány és Erdőszada helységbe királyi adomány mellett beiktattatott. *
Szirmay Szathmár várm. I. köt. 177. 178. 1.
III. György tanácsos volt. Nejétől Kornis Annától gyermekei következők:
a) Ferencz, kinek Korda Zsuzsától fia Antal 1796-ban halt meg, Mikes Juliannától gyermekei: Ferencz, István és II. Antal maradtak. István főispán 1839-ben halt meg, és Kornis Annával nemzé Czeczilia Esterházy Dienesnét, és Borbálát gr. Bethlen Józsefnét. – II. Antalnak nejétől Deromain Jozefintől gyermekei: Gábor és György. Amannak neje b. Bornemisza Jozefin, emennek gr. Bethlen Luiza, mindkettőnek gyermekeit a táblázaton láthatjuk.
b) Borbála báró Huszár Józsefné.
c) Éva rátóthi gróf Gyulaffy Lászlóné.
d) György 1737-ben. Nejétől gróf Csáky Borbálától gyermekei: Julianna és János, kinek neje gr. Nemes Zsuzsánna.
e) Pál meghalt 1766-ban. Báró Perény Krisztinától fia
Péter cs. kir. kamarás, és (1787.) krasznai főispán, báró Orzcy Annát birta feleségül, és ettől következő gyermekei születtek:
1) Pál 1807-ben a borodsági nemesség kapitánya. (nőtl.)
2) László nádor huszár-kapitány, és végre tábornok. Meghalt 1842-ben. Neje báró Szentkereszty Mária.
3) Anna báró Henter Antalné.
4) Klára gr. Kornis Gáspárné.
5) Kriska zsadányi és török-szent-miklósi Almásy Jánosné.
6) Cziczelle †.
7) János 1807-ben nádor huszár-kapitány, és a Bihar megyei felkelő nemesség kapitánya. Hitvestársa Fáy Konstanczia grófnő, kitől gyermekei: Ferencz krasznai esperes; Anna gr. Kornis Károlyné. Klára Kelemen Jánosné, Mathild gr. Teleky Eduardné, és Sándor.
Birtokaik szerint a család ágait – mint Kővári irja – különfélekép nevezik. Lászlónak a Telemach forditójának ágát ugrai; IV. Gábor ágát szentpáli; – János († 1843.) maradékit, a forradalomban részt vett Ferencz és József ágát fejéregyházi Hallereknek szokták nevezni; igy lévén oszolva birtokuk.
A család 1433-ki május 31-én kapott czimerbővitést. 1528-i mart. 27-én a „Hallerstein“ előnevet nyerte el, mely a XVII. század végén már „Hallerkői“-nek iratott. A bárósági diploma 1699-ki april 1-én, a grófsági pedig 1713-ki julius 8-án, és a kapjoni ágra nézve – Kőváry szerint – 1753-ki junius 18-án kelt.
Hallersteini Haller báró család él jelenleg is Franczia- és Bajorországban; ezek azon ágból származnak, mely Magyarországba soha be nem jövén, kün maradt.
A család grófi czimere – mint fölebb a 34. lapon látható – egy függőleges és három viz-irányos vonal által nyolcz udvarra oszlott vért. Az első és hatodik osztály fekete udvarában rézsútos és viz-irányos ezüst csikolatot, a második és ötödik osztály kék udvarában V alaku csikolatot mutat. A harmadik és nyolczadik osztály vörös mezeje üres. A negyedik és hetedik mezőben zsákmány után ragadó oroszlán látszik. A vért fölött két sisak áll. A jobb-oldalinak koronájából két elefánt-ormány közt egy félig meztelen, s fehér foszlánynyal bekötött fejü szerecsen nyúlik fel. A bal-oldalinak tetején vánkus van, s abból jobbról dámvad-szarv, balról kiterjesztett sas-szárny emelkedik. A vértet kétfelől foszladék folyja körül. *
Igy látható e czimer Haller Jánosnak „Hármas Istoriája” (nyom. Pozsony 1750.) előtt. – Kővárynál (272. lapon) azon hibával van közölve, hogy az egyik sisak fölött a két elefánt-ormány között a szerecsen hiányzik. – A Histor. Herald. Handbuch 297. lapon négyfelé osztott vértet, s abban tányérokat, s szarvas-szarvakat ir le, de az más (nem a magyar) Hallerok czimere. Mindkettő látható Siebmacher Gross. Wappenbuch. Suppl. VII. 14. és IX. köt.
