Dombay család.
Dombay család.
A III. köt. 347. lapján áll a dombói Dombay család története. E család neve mindég de Dombó és még gyakrabban de Dombóvár íratik. Hazája a Dunántúli alsó megyék. Virágzása a XIV. századtól a XVI. század közepéig tartott, midőn kihalván, leányágon a legfényesebb családok lettek örököseivé. Tagjai az ország zászlósai közé tartoztak viselt méltóságaik által, és ez okon maga a család az ország bárói (a nagyságos rendüek) közé. Nem én, a hiteles oklevelek, és többi közt Rajcsányi Ádám 1760. előtt volt kincstári tanácsos is, családtörténeti kézirati gyüjteményében mindig megkülönböztette minden más Dombay nevű családtól. Nála így találjuk * a nemzékrendet.
Deduct. Geneal. tomo. I. 65.
Pál de Dombó; Frank (Ferencz) de Dombovár (Zákáni Orsolya); id. Pál (neje Dobó N.); Dávid 1470. 1490. kaposv. kapit.; János (Bánffy N. Miklós leánya.); ifj. Pál 1464. főlovászm. 1505.; János 1526. Tolnai főisp. (Verbőczy Erzse); Anna 1548. (Henyey Miklós.) †; Miklós 1462. Horv. Dalm. országok bánja; Anna (szekcsői Herczeg Miklós.); Kata (Várday János.); Margit (Istvánffy István.); Farkas. †; Anna (Bornemisza Péter.); Krisztina.;
Másik Dombay család az, mely Ivanchfalvi előnévvel jelöltetik, és melyből János deák (literatus) mint már nemes, a III. köt. 348. lapján álló czímert kapja. Ezen czímeres levelet egyszerű másolatában ismerem, a mint azt T. Dombay János urtól N. Idáról (mint iratik) az eredeti után másolva kaptam, és benne a fölebbi családra mutató semmi kapcsolatot nem leltem.
Azon Dombay családág nemzékrendét, mely a III. köt. 349. lapján áll, szintén mint külön álló családét említett Rajcsány Ádám elfogulatlan tudósunk, ki állitásánál fogva mint kincstári tanácsos, a kamarai levéltárt is jól ismerte és használta, eképen közli:
Dombay Pál (1. Bossány Anna 1580. körül, 2. ilméri Porkoláb Erzse); Mihály 1599.; Pál; Mihály; Bora.; Éva.; Zsuzsa (Sóoky Fer.); Bora (Nagy Vátyné.); Bora 1599. hajadon.
Ezen Dombay család-ággal köti össze nemzékrendét a Bars, Pest, és Torna megyében élő birtokos Dombay család, melynek nemzékrende és története a III. köt. 350. és köv. lapjain foglaltaik. És ez összeköttetést a Kis-Endrédi vagy Bresztyánszky-féle táblai perben fölp. 1. sz. alatt törvényesiteté is, melynél fogva az törvényes hitelességű leszármaztatásnak tartandó is; ez alapon a t. Dombay család egyik tagja a Dombayaknak e műben három külön családra osztása ellen óvását jelenté ki. Azonban e munka nem lévén hivatalos kiadás, hanem a történelmi bírálatot tartván szem előtt, a mint e kiindulási pontot az előszóban is (I. köt. IV. lapján) megjelöltem, lényeges különbség van a törvényes eljárás és a történelmi bírálat eljárásai között, úgy hogy kettő között az eredmény gyakran nagyon különböző lehet. Mely elvnél fogva egyszerű (igazolatlan) ellenvetések ezen történelmi bírálattal írt és hiteles nyomozásokra alapított munka irány-körén kivűl esnek. Hozzáadólag megjegyezhetem még azt is, miszerint az 1591. évi nemes levelet mind ez ideig másolatban sem ismerem; ellenben másrészről érinthetem azt is, hogy mind az 1506-iki, mind az 1591-iki, mind végre az 1611. évi II. Mátyás királytól kiadott czímerlevelek (melyek most is fenn vannak, el nem vesztek!) mind más, egymástól lényegesen különböző, czímert tartalmaznak.
A III. köt. 353. lapján álló azon Dombay családot illetőleg, melyből Dombay Ferencz özvegye 1761-ben M. Terézia királyasszonytól négyrészre osztott, és felől angyalos czímert kapott, pótlólag csak annyit jegyeztek meg, miszerint a czímer levél (hihetőleg az eőbbeninek idegen kezekbe kerülése miatt) ujjítatott meg Mária Terézia által, mert – mikép T. Dombay János úr által (mint írja) az eredetiből vett egyszerű másolat mutatja, e czímert egész valóságában már Bécsben 1611. nov. 28-án II. Mátyás királytól a már előbb is nemes vérből eredt Dubovszky György esztergami kanonok és általa testvére Dubovszky Boldizsár és nővérei Anna és Éva, továbbá unokái Dombay György és István, anyai bátyja (fratruelis) Kubro György, és sógora Zabó Márton (denuo in coetum et numerum – nobilium) záradékkal meg kapták. Mely körülményre ha itt a tört. birálatra kiterjeszkedni körömhöz tartoznék, előljárólag mindjárt megérinthetném: valjon valószínű-e? hogy az 1591-ben oroszlános czímerű nemes levelet nyert Dombay Pálnak fia volt volna azon Dombay György, ki 20 év mulva már (tudniillik 1611-ben), egy egészen más czímerű levelet nyert nagy bátyja érdemei folytán, és pedig 1591-ben nem is emlitett István nevű testvérével; és ismét ezen 1611-ben czímeres levelet nyerő György volt volna az, ki 1661-ben Nyitra megye előtt nemességét az 1591. évi atyja által szerzett oklevélre provocálva, igazolta. Valóban ide illenének Istvánffy Miklós törétnetirónknak XX. könyvében olvasható szavai: „Ea est quorumdam etc.“
