Ebergény család. (Ebergényi és telekesi).
Ebergény család. (Ebergényi és telekesi).
Zala vármegye egyik legrégibb adományos birtokú családa, melynek eredete az Árpádkorszak homályába vész el. Ámbár oklevelei nagy részben elvesztek, ősi birtokáról – a családnevet adó – Ebergény pusztáról már a XIV. századból kétségtelen hiteles okmány szól. Ugyanis 1381-ben a Zalavári conventnek Egerszeg és Ebergény közti határjárásról szóló oklevele már a családból Istvánnak fiait Györgyöt, Pétert és Pált Ebergényi békes birtokú nemeseknek jelöli.
Nevezett Györgynek fia Tamás 1415-ben ősi Ebergényi birtoka azon részére, mely Polya néven neveztetett, új királyi adománylevelet nyert *. Ugyan ez oklevélben Ebergényi Vincze és kortársa is említetik. Tamásnak fia volt Gergely, ennek György, ennek Albert és András. Ezen András ebergényi Thelekessy-nek is neveztetett, és az Ebergényi és Thelekessy kihalt család közt vérségi viszony létezett. 1525-ben debrethei Thelekessy Imre, néhai Thelekessy Mihálynak fia Vas megyei Thelekes helységben bodorhegyi kerületi birtokrészét, mely nevezett atyjáról reá és testvérére Thelekessy János mester veszprémi kanonok részére háromlott, elcserélte eberghéni Thelekessy András fiainak Péternek, a kir. kuria jegyzőjének és Istvánnak a vasvári káptalan előtt.
Fejér, Cod. dipl. X. vol. 5. p. 629.
1550-ben (feria 4. prox. post fest. b. Ladislai Regis) ebergényi Ebergényi Farkas, Ebergényi Istvánnak fia, testvérének Istvánnak nevében is a vasvári káptalan előtt ugyanazon káptalannak egy, 1533. (feria 2-da post fest decollat. b. Joannis bapt.) kelt levelét iratá át, mely szerint ebergényi Thelekessy Andrásnak fia Péter egy részről, más részről lengyeli Lengyel Benedek másik Lengyel Benedeknek fia ilyen cserére léptek: hogy ez utóbbi Zala megyei Ebergény faluban Kis-Kéts nevű rétjét ebergényi Thelekessy András fiának Péternek adja, ez utóbbi viszont ott Ebergényben fekvő Macholya nevű rétjét adja át.
Egy, olvashatlan keletű, de Miksa király korabeli (1576. korüli) okmány I. Ferdinánd király korából e kitételt tartalmazza: „in persona nobilis Joannis filii Petri de Zecheud ex nobili condam Domina Anna filia lim Petri literati de Ebergén filii olim Andreae de eadem Ebergén, alias de Telekes ex nobili olim Domina Dorothea consorte ejusdem Andreae Ebergény alias Thelekessy ect.,“ mely határozottan mutatja, hogy ez időben az Ebergényi név a Thelekessy névvel felváltva használtatott és a két család közt vérség létezett.
Farkasnak fia volt III: Péter, 1555-ben született, mint ott Chombordi Máté itélőmester aetatis revisio-ról szóló 1561-ben kelt levele mutatja. 1598-ban a gersei Pethőféle javakban részesült. 1603-ban Soprony vármegye követe volt, és egy családi egykorú feljegyzés szerint 1616-ban halt meg, Miklós fia korábban elhalván, utódok nélkül.
III. Istvánnak fia Imre az említett 1561-ik évi korszemle szerint 1553-ban született; és fiának feljegyzése szerint 1615-ben halt meg.
Mint származott le a család, a következő táblázat mutatja:
I. István de Ebergén 1330–1340. körül; I. György 1381.; Tamás 1415. ujadományt.; Gergely; György; Albert.; András 1506.; I. Péter; Pál.; II. Péter 1525. kir. kur. jegyző; I. János.; Anna 1550. (Szecsődy Péterné); II. István 1525. (Zenthlászlói Apolló); III. István 1776.; I. Imre sz. 1553. † 1615. (Bagoly Ilona); Ambr. †.; Bálint. †.; Mihály. †; III. János Sopron v. fősz. biró végrend. 1662. (1. Gondár Ilona, 2. Kiss N. 3. Farkas Erzse); Folytat. köv. lapon.; Bora.; Anna.; Zsuzsa.; Orsolya.; IV. István 1651. (Bezerédj Anna); István.; Ádám (Anyos Anna); László báró 1700. tábornagy † 1724. (gr. Széchenyi Julia); Ilona (gr. Csáky György tábornagy.); Eszter (gr. Viczay Jób.); Ferencz.; Apolló (Büky Albert özv. 1575.); Krisztina (milei Salamon Andr.); Kata (korrándföldi Nagy Mihály.); I. Farkas 1576. végrend. (1. füredi Dónáth Anna, 2. korr. Nagy Anna); II. János. †; András. †; III. Péter sz. 1555. 1616. soproni követ (1. büki Nagy Anna, 2. Büky Anna); Miklós. †; Veronika (Várady János.); Benedek. †; Bora.;
III. János, ki az előbbi lapon. Sopron várm. főszolgabiró, végrend. 1662. (1. Gondár Ilona, 2. Kiss N., 3. Farkas Erzse); 1-től Judit (1. Kondray Imre, 2. Hetyey Ferencz, 3. Czompó János); 3-tól Miklós 1662–1691. (Diakovich Kata); Krisztina (Gyarmathy János.); Erzsébet.; Mária (Sóos Mihály.); János (Tajnay Zsuzsi); Klára.; László sz. 1713. † (Bőröndy Julia); Krisztina (Molnár István.); József † 1846. (Zambó Teréz); Károly katona † 1845. Jákon.; Ferencz.; V. István kir. tan. † 1810. (1. Polanyi Judit, 2. Zarka Erzse); 2-tól Benedek volt követ † 1855.; Lajos † 1825. (Késmárky Magda); Győző (Viktor) (1. ob. Blaskovich Julia † 1851. 2. Heller Alfonza); 1-től Leontina (Almássy Gyula.); Gizella.; István. 1864.; Ágota.; Julianna.; Pál (1. Szily Kata, 2. Kováchich Éva); II. Farkas †; Gábor (mankóbükki Horváth Éva); Marianna (Kenyeres Miklós); János; Bora (Szilessy Ferencz.); Bora (Csupor Tamás.); Julianna.; III. Farkas lov. kapit.; János (Bertha Teréz.); Péter. †; Ádám sz. 1741. (Hanzsly Éva); Mária (Csajtay Fereucz.), Pál (Péró Erzse); Judit (Nagy János.); Anna.; Magda.; Róza.; Teréz.; IV. Farkas (Széll Anna); Anna. †; János. †; Pál. †; Teréz. †; István. †; László sz. 1771. (Horváth Magd.); Sándor ügyvéd 1864. Sopronyban.; Teréz. †; József.; Pál.; Sándor.; Teréz.; Anna (Döbrössy József.);
I. Imrének két fia III. János és IV. István által két ágra szakadt a család. Amaz Soprony megye főszolgabirája volt, és 1662-ben tett végrendeletet. Háromrendbeli házasság után az utóbbitól maradt fia Miklós és Pál, ismét két ág terjesztői. Miklósnak fia László (szül. 1713.) nejétől Bőröndy Juliánnától nemzé Józsefet († 1846. kora 82. év.) kinek Zámbó Teréztől fia Károly katona volt, meghalt Jákon 1845-ben, Lászlónak másik fia V. István megyei követ három országgyülésen, kir. biztos Soprony város ügyében s királyi tanácsos volt. Meghalt szécsényi jószágán 1810-ben kora 59. évében. Második nejétől lukafalvi Zarka Erzsétől, fiai Benedek, és Lajos. Amaz két országgyülésen megyei követ és végig az ellenzéki párt tagja, meghalt nőtlenűl Szécsényben 1855. kora 67. évében. Másik fia említett Lajos 1825-ben kora 38. évében elhalván, nejétől egy fia maradt Győző (Victor) (lak. Szécsény, Szombathely mellett), kinek gyermekei a táblán láthatók.
Pálnak ágát, melyből Sándor jelenleg Sopronyban ügyvéd, a táblázat mutatja.
IV. Istvánnak ágát fia Ádám terjeszté, ennek fia volt László, kiről mint nevezetes hadi férfiúról (tábornagyról) már a IV. kötet 7. lapján emlékeztünk. A gróf Czobor Ádám ezredében kezdvén hadi pályáját, számos harczban kitünteté magát; már 1700. évi dec. 5-én, mint valóságos ezredes I. Leopold király által báróságra emeltetett, és azután is folyvást közel ötven évig vitt katonai pályáján hűséggel és vitézséggel szolgált. Érdemeit elésorolja a bárói diploma, melynek kelte után nem csak a Rákóczy forradalomban, hanem utóbb Pétervárad és Belgrád alatt is (mely utóbbi helyen meg is sebesűlt) dicsőséggel vezényelt. 1704-ben tábornok, 1708-ban altábornagy lett. 1716-ban családi ősi javai iránt, melyek idővel nagy részben idegen kezekre kerültek, ellent mondott, nevezetesen: Alsó- és F.-Ebergény, Sz.-László, Zompács, Karicha, Bollahida, Petri, Kis-Kökényes. Toposháza, Dobron, Pót-Ságod, Kál, Eger és Csáfordra nézve. Végre 1723. oct. 5-én tábornagygyá neveztetett. Bírta a bellatinczi, rárói, iványi, uradalmakat, dasztifalvi, egyházfalvi, csáfordi, dadi, igari, vámi stb. rész és puszta birtokokat, meghalt 1724. jun. 25. kora 64. évében. Nejétől gróf Széchényi Judittól csak két leánya maradván, benne a bárói ág kihalt.
A család ősi nemesi czímere – mint fölebb a metszvény ábrázolja – a paizs kék udvarában zöld téren egy fél oszlop áll, két kígyó által körűl övedzve, az oszlopon korona, azon pellikán áll, melynek feje fölött fehér rózsa látható. A paizs fölötti sisakon hadi koszorú, és azon ismét pellikán látható. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék. A bárósági czímer, melyet elnyomódott kis pecsét nyomat után adni nem lehetett – a diploma szerint bővítve következő: négyfelé osztott paizsnak 1. és 4. vörös udvarában kettős farkú koronás oroszlán ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot, a ballal levágott török fejet tartva. A 2. és 3-ik kék udvarban az ősi czímer (a kigyókkal övedzett és koronás oszlopon álló pellikán díszlik). Végre a közép paizs ezüst udvarában piros rózsa látható. A paizs fölött két koronás sisak áll, a jobb oldaliból koronás gríf emelkedik föl, első jobb lábával kivont kardot, a ballal levágott török fejet tartva; a baloldali sisak koronájából koronás leopárd nyúlik föl, első lábával fehér vörös zászlót tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
A bárói diploma az Ebergéyi családból két ezredest és két kanizsai várkapitányt említ, de ezeket a táblán most kijelölni nem tudjuk. Kétségtelenűl a családfa minden oldalágaira ki nem terjed. Innen van, hogy azon Ebergényi Sebestyén és Benedeket sem ismerjük családfailag, kik 1593-ban Bakonak és Szőke hegyre adományt nyertek. Ezen Benedeknek nejétől Acsády Ilonától fia volt János, kinek nejei voltak 1. Saaly Zsuzsa, és 2. Nagy Anna. Ezektől gyermekei: Péter, Miklós, János, Ferencz, Kata. – Ezeken kivül egy Ebergényi János itélő mesternek iratik.
Végre a családnak Erdélyben is van egy ága, melyet a közlött családfához kötni nem tudunk, ámbár egy közös törzsnek ivadékai. Ez ágból a XVIII. században négy vagy öt testvér élt. Ezek egyike Offenbányán, a másik Rézbányán Bihar megyébe származott át, mint írják 1724–5. táján a Sofronféle lázadáskor, a másik kettő Verespatakon maradt, ezek egyikéből is csak egy fiú él. A negyedik ág törzse Ebergényi János, ki 1783-ban a Hóra lázadáskor Verespatakról oláh öltözetben menekült a szomszédba; ezen Jánosnak ivadéka következő:
János 1783.; Julia.; Mária (Székelyné.); Mózses megöletett 1848.; Mózses 1863. követ. Verespatakról; Kálmán.; Gyula.; Etelka.; Irma.; Róza 1864.; József meggyilk. 1848.; N. meggyilk. 1848. János él.; Julia él.; Anna (Bartha.); Zsuzsi (Szódán.); Teréz (Szidl.); Sándor; Pál; 2. leány.; Samu; Elemér.; Dénes. Eduard. Ilka. Sándor. élnek 1864.;
A többi Offenbányára és Rézbányára menekült rokonok mint kincstári hivatalnokok elnémetesedtek. Ezen erdélyi ág ref. vallású.
