Jegyzet a 14-ik laphoz.
Jegyzet a 14-ik laphoz.
Az Almásy családnál a 14. lapon 1.) jegy alatt tett ígéret szerint némi igazolási megjegyzéseim vannak azon értekezésre, melyet J. E. a Sz. István társ. Egyetemes Encyclopaedia II. kötetének 904. és következő lapjain közre bocsátott. Mindég szomorú érzés fog el, ha tudományos ügyekben midőn már a kétséges adatok tisztázása tekintetéből egy, két lépést előre teszünk, akad társunk, ki ujra irodalmi gyomúl terjedni segít oly feltünően hamis adatokat, melyeket – ha alkalma leendett volna a pártolt kútfőket birálatilag megvizsgálni, – szintén elvetendett volna. A nemzetség ismében kétségtelenűl hiba, ha egy törzsből eredő ágak tévedésből külön családokká állítatnak, ez azonban igen ritkán, és csak is a hitelességet kutató nyomozóknál szokott megtörténni. Sokkal gyakoribb, de egyszersmind nagyobb hiba is az, midőn a név hasonlóságnál fogva egészen külön törzsből eredő és külön vérségű ágak egy nemzetségbe csoportositatnak, és eképen idegen vérségekből hasonló családnév folytán közös családfára, vagy ujabb családok őseiűl összekoholtatnak. Ez eljárás gyakoribb, az azt mivelőkre sokszor jutalmasabb is. Ez ódon iskola volt a genealogok táborában mindég a túlnyomóbb, és virágzott hajdan úgy, mint most is. Ezekre illik Botka Tivadar azon helyes mondata, „nincsenek nagyobb történelemrontók, mint a genealogok.“ Hogy a kérdéses Encyclopaediai értekezés minden általa ismert Almási nevüeket egy czikk alá egy közös nemzetség sarjadékául igyekszik csoportosítani, az ellen itt most nincs szavam. Kiki tartozhatik kedve, belátása szerint bár mely iskolához. Én csupán azon észrevételre kivánok vonatkozni, mely (nem a nemzeti muzeumban, mint J. E. véli, hanem az egyetemi könyvtárban levő) Hevenesyféle gyűjtemény XLVIII. kötete tartalmának hitelessége védelmeűl hozatott fel, a melynek családfáit én koholtatknak jelentettem. Erre nézve eleve ujolag ki kell jelentenem, hogy a ki ama családfákról alaposan akar itélni, szükséges a kézirati gyűjteményt okvetlenül saját szemeivel megtekinteni. Továbbá meg kell jegyeznem, a) hogy a Hevenesyféle genealogiák alapos összevetésem szerint a „Trophaeum Estorasianum“ utánzatai, b) hogy Vietoris Jonathán a múl század egyik érdemes történetbuvára (lásd Haan L. Jena Hungarica pag. 70) összegyüjté a Hevenesyféléket szintén, és tőle átment a Széchényiféle muzeumbeli Geneal. Authenticae kézirat I. és II. kötetébe is (mint ezt munkám XII. köt. 512–13. lapján a zárszóban érintettem) ez utóbbiból vette át ismét Kemény József a „Laterculi geneal.“ féle gyüjteménybe, mint azt értekező is állitá. Tehát mind ez csak egy forrásra mutat, és irodalmilag én adtam ki első az egész genealogiát (Kneschke is csak utánam közlé.) Ezek szerint tehát nem áll J. E. állítása, hogy egyszerre háromfelől megy át az irodalomba; mert csak egy forrásból ered mind. De lennének bárhányszor ezen ál-családfák átírva, ezen körülmény valamint hitelességöket cseppet sem mozdítja elő, úgy azokat a critica soha sem foghatja hiteleseknek elísmerni; mert J. E. két véd-oka semmit sem bizonyít, 1-ör az, hogy a kérdéses korszakban is lehettek már Almási-ak, mert igen is létezhettek (és létezhetnek is) de ezzel a kérdéses Almásy féle genealogia igaz volta (szerkezete) még nincs igazolva. 2-or. Az még kevesebbet bizonyít, hogy akkor Almásy nevűek már Erdélyben is éltek, s bírtak. Mert lehettek, bírhattak akár hol; mindég csak az a kérdés marad fel, hogy a kérdéses származási kimutatás való-e? Ez pedig nem történt (és véleményem szerint nem is törétnhet.) A ki ezen kérdéses genealogiát hitelesnek állítja, mutassa be, hogy a rajta álló személyek (nem csak léteztek) de egy vérségből valók, igazolja a filiatiot ízről ízre hiteles okmányokkal. Egyébiránt a kérdéses genealógiák az azokat összevetve megtekintő előtt oly szembetünő álságok, hogy bővebb czáfolásuk irodalmi kiskoruság lenne. Végre helyszűke miatt még csak egy észrevételem van J. E. czikke végén azon Almásy Mihályról is, ki 1618-ban honti szbíró volt, conjecturál „és erdélyinek“ gyanítja. Ne bántsa ezen Almásy Mihályt, mert arról hiteles okmányok szerint tudva van, hogy a most is Hont megyei Almásy máskép Pomoty család oda való régi őse volt.
