Mikó család.
Mikó család.
II. Ferdinand király 1631. évi jun. 3-án Bécsben kelt czímeres levélben előbbi nem nemes állásukból (e statu et conditione ígnobili, inqua hactenus perstitisse dicuntur) kiemelvén Vajda Mártont és általa Vajda Istvánt, továbbá Mikó Györgyöt, ennek nejét Kósa Annát, ettől gyermekeit Imrét, Móriczot, Jánost és Erzsébetet, és testvérét Mikó Istvánt magyar nemessé tette, adván nekik czímerűl a következő lapon álló metszvényben is látható czímert, – mely következő, a paizs kék udvarában hármas halmon grif ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot, a ballal három nyilvesszőt tart; a paizs fölötti sisak koronájából kiemelkedve az előbbihez egészen hasonló alakzat látható. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüsvörös.
Az említett czímeres nemeslevél 1631. dec. 12-én Abauj vármegyének Göncz városában tartott közgyülésén hirdettetett ki.
E családból származtatja magát aranyos-polyáni Mikó József (szül. 1783.) ki 1832-ben mint Közép-Szolnok megyei Harochian helységbeli lakos, Erdélyországi Aranyos székely széktől márt. 31-én mint az aranyos-polyáni Mikó család ivadéka nemességéről bizonyitványt kapott. Nevezett Józsefnek 1811-ben nőűl vett hites társától ns. Szabadszállásy György középszolnoki alispán leányától Annától született 1816-ban fia Mikó Miklós, ki a nváradi lat. sz. püspökségben Gyomán plébános.
Családi tudósitás szerint egyéb utódok Erdélyben Ar.-Polyánban székelnek, sőt Bukarest és Jassiba is kiköltöztek.
