Porubszky családok.
Porubszky családok.
Hogy több Porubszky nevű nemes család van, a IX. kötet 458–460. és ugyanott 531. lapon álló közleményből kitűnik, ámbár idézett helyen csak egyikről, az Árva megyében 1655-ben megnemesített Porubszky családról van kimutatva a nemesség szerzése, a többiből csak egyes tagok vannak fölemlítve, a nélkül, hogy tudnók származásukat vagy törzs őseiket kijelölni, noha a külön családi származást nem csak azon körülmény sejteti, hogy több távolabbi megyében régebben előfordúlnak Porubszkyak, de világosan mutatja az, hogy (a 460. lap szerint) a fölebbi nemesítésnél már előbb Trencsénben a nemesség sorában állott e név.
Most a fölebbi Árva megyein kivűl még külön három megnemesített család törzset lehet kimutatnom, melynél fogva e családokat a czímeres nemes levelek első kihirdetésének megyéje szerint fogjuk fölemliteni.
I. Első legrégibb Porubszky nevű család Zemplín megyében tűnik föl. Ennek törzse Porubszky Dániel, ki 1603. april 20-án Rudolf királytól maga, úgy fiai és neje Misley Borbála különben is nemesnek részére, továbbá két leányának férje Nagy-Idai János és Gönczi-Zabó Bálintnak, valamint sógorának Nagy-Idai Bálintnak s ezek utódaik részére Rudolf királytól megerősitő czímeres levelet nyert, mely szerint nevezett Porubszky Dániel régi híres és érdemes magyar nemes családból származott, és nem csak Mátyás, Miksa főherczegek alatt Győrnél a törökök által elfogatván és Törökországba hurczoltatván, megkinoztatott, de megszabadulása után is Szakmárnál, Tokajnál Erdélyben és M. országban több vitéz tettet mívelt, sőt a fegyveren kivül tollal és tudományával mint Rueber György tokaji várparancsnok titkára hasznos szolgálatokat tett. Ezen oklevélben a megerősített czímer ez: a paizs vörös udvarában hármas zöld halmon nyugvó arany koronából három kinyílt arany rózsa emelkedik ki, melynek középsőjén nyakán átnyilalt hattyú ül, csőrében három ágú fehér liliomot tartva. A paizs fölötti sisak koronáján fehér galamb áll, fején kis arany kereszttel, csőrében három ágú liliom szállal. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstfekete. A czímer keretében devise-ként „Dominus adjutor meus, quem timebo.“ E czímeres nemeslevél Zemplin megyének Zemplin városában 1604. jan. 27-én hirdettetett ki, és az eredeti Porubszky József egri megyei lelkésznél van, ki sz. mm. és bölcsészet és egyházi jogtudor, az egri lyceumban egyh. jog. és történelem ny. r. tanára, sz. széki ülnök stb. A „Jus Ecclessiassicum Catholicorum“ és rövid „Kath. egyházi Jogtan“ szerzője.
II. A második kor szerint következő Porubszky nemes család Sáros megyében tűnik föl. Ennek törzse P. György 1659. sept. 29-én I. Leopold királytól kapott czímeres nemes levelet, mely 1660. márt. 2-án Sáros megyében Eperjesen tartott közgyűlésen kihirdettetett. Utóbb ezen armalis alapján az utódok Zemplén és Bihar megyékben is hirdettették ki nemességöket, mint a nevezett megyéknek 1793. évi márt. 2-án, és 1793. jun. 24-én kelt bizonyitványaikból kitűnik. Az eredeti Nagy-Váradon lakó Porubszky-aknál őriztetik.
III. Harmadik Porubszky család Porubszky Sámuel, és ennek fiai Sámuel és Pál, testvére Porubszky György és sógora Antony Miklósnak személyében és ezek utódaiban 1692. april. 8-án I. Leopold által emeltetett czímeres nemességre. Czímerök a paizs kék udvarában zöld talajon fehér oszlop, jobbról ágaskodó egyszarvú, első jobb lábával kardot villogtatva. A paizs fölötti sisak koronáján fölemelt jobb lábbal struczmadár áll, csőrében ércz patkót tartva. E nemeslevél először Gömör megye közgyűlésen Sajó-Gömör mvárosban 1692. sept. 17-én hirdettetett ki, és ennélfogva a család Gömör megyei eredetűnek tartathatik, legalább a megnemesités azon megyében érte.
Mind ezen családok származási fáját kimutatni nem birjuk, és igy csak egyes tagokat, ezen családok valamelyikének ivadékait sorolhatjuk elő, ilyenek:
Miklós 1708-ban Sáros megyei várnagy, valószinűleg a II. rendbeli törzs ivadéka.
János Arad megye volt szbirája, † 1842. – Ferencz Lugoson Krassóban tisztartó 1817-ben.
Dániel Trencsin megyében 1856. zsolnai cs., kir. járásbirói tollnok. László ugyanakkor Hajdu-Dorogon, szbirói segéd. Sámuel 1856. Selmeczen bányász gyakornok. János 1823. m. kir. udv. kanczelláriai fogalmazó segéd.
Továbbá Márton szül. 1714. piarista, költő és jeles nyelvész, és a M. Terezia által felállított m. testőrség első káplánja. György hittudor, nyitrai kanonok és sz.-lélek cz. monostori apát † 1840.
Végre Dávid, (szül. 1770-ben) ki mint M. Terézia rend vitéze és nyugalm. alezredes meghalt Pozsonyban 1836-ban.
