Szombathelyi család.
Szombathelyi család.
Vas megyéből Szombathelyről származik, onnan vette nevét is. Közűlök Márton 1588-ban itélőmester és 1790-ben Soprony vármegye jegyzője volt. Tán ő élt 1635-ben is. * György 1606-ban Mosony megye alispánya, 1618-ban kir. táblai ülnök. *
1588. évi 33. és 1635. évi 72. törv. cz.
1618. évi 16. és 20. törv. cz.
Ettől külömböző család lehetett az, melyből Szombathelyi János testvéreivel Péterrel és Mihálylyal 1644. jul. 1-én Bécsben kelt czímeres nemes levelet nyert III. Ferdinánd királytól, mely czímerlevél 1646. jan. 9-én Győr megyében kihirdettetett.
Egy ága Bars megyébe szakadt. Névszerint Szombathelyi János 1652. körűl nőűl vette Verebélyi János váczi kapitánynak Lipthay Katalintól született leányát Zsófiát, kinek utódai voltak István, Gáspár, János, Judit, Éva és Anna előbb Horánszky Jánosné, utóbb Cseh Péterné. Ezek utódai közűl Szombathelyi János élt Bars megyében 1745-ben. Ugyan ez ágból származott Kasza Ferencz († 1808.) felesége Hont megyében.
Győr megyéből egy ág Heves és innen Békes megyébe származott. A mult század második felében Heves megyében Poroszlón lakott három testvér: Szombathelyi Gábor, Ferencz és János, kik közűl az első 1778. april 29-én kapott nemesi bizonyítványt.
A családfa * következő:
Családi és Békes megye levéltári adatai nyomán Mogyoróssy János szerint.
Szombathelyi N.; Gábor 1778.; Ferencz; János Heves v. aladószedő; Mátyás; József Békes m. tbiró Kőrös-Ladányban † 1846. (Hrabóvszky Antonia); Antal Békesi köv. alispán † 1862. (Kovacsóczy Luiza); Kálmán sz. 1830. febr. 8. cs. k. főhadnagy; Gyula sz. 1832. oct. 3. Békes várm. számvevő 1864. (Reguly Paulina); Szidónia sz. 1834. (Nagy Gusztáv mérnök); Aloyzia sz. 1837.; Antal sz. 1837. m. biztosító társ. hívatalnok.
A táblán álló János Heves megyénél esküdt, utóbb aladószedő volt. Fia József szül. Poroszlón, honnan Békes megyébe Kőrös-Ladányba telepedett. Békes megyében hosszasan viselt megyei hivatalt, előbb esküdtséget, utóbb szolgabiróságot, végre agg korában lemondván a tiszti pályáról megyei táblabirósággal tiszteltetett meg. Nemességét Heves megyétől 1832. april 10-én Egerben tartott közgyűlésből kiadott bizonyítvánnyal fia Antal, és unokái Kálmán és Gyula neveiknek beiktatásával Békes megye előtt azon évi aug. 8-án kihirdetteté. Meghalt békesi magányában 1846-ban kora 67. évében. Nejétől Hrabóvszky Ignácz Békes megyei alispán, kir. tan. és arany sarkantyús vitéz leányától Hrabóvszky Antoniától * fia
Ennek testvére volt Hrabóvszky János, az 1848. évi Péterváradi várparancsnok. Atyjok nevezett Ignácz 1796-ben hirdetteté ki nemességét Békes vármegyében.
Antal előbb kőrös ladányi uradalmi ügyész, majd 1832/6-ban Békes vármegye országgyűlési követe. 1847/8-ban Békes vármegye főjegyzője, 1849-ben első alispánja, és ugyan ekkor kormánybiztos, miért börtönbe kerűlt és halálra itéltetett, de kegyelmet nyert. Meghalt 1862. nov. 7-én kora 60. évében Békesen fiánál Gyulánál. Szeplőtlen jellemű hazafi és jeles szónok volt. Nejétől nemes Kovacsóczy Alojziától gyermekei a táblán láthatók. Közűlök Kálmán előbb honvédszázados, most cs. kir. főhadnagy, Gyula előbb cs. kir. hadnagy, jelenleg Békes megyei számvevő.
A család czímere – mint itt a metszvény ábrázolja – a paizs kék udvarában zöld téren koronából kiemelkedő vörös grif, mely első jobb lábával fekete sast tart. A paizs fölötti sisak koronájából kettős farkú oroszlán emelkedik ki, első jobb lábával kardot, *, a másikkal fekete sast tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
Itt a metszvény hibás.
