I. Ádám vonala.
I. Ádám vonala.
I. Ádám, Péternek Zoltán Annától fia, egy másik máig virágzó ágat alapitott. Ez Ádám, ki kurucznak is neveztetik, már a XVII. század végén szerepelt az elégedetlenek táborában, 1679-ben Tököli mint foglyát kényszeríti hívei közé, ezért utóbb Bécsben fogoly, és mindenét hűtlenségi bélyegén veszti, de 1700. jul. 17-én I. Leopoldtól kegyelmet és javai és kárainak megtérítését nyeri testvérével I. Ábrahámmal együtt. * Mint Rákóczi híve, 1701-ben ezzel és testvérével együtt Bécs-Ujhelyben ismét harmadszor is fogoly. Innen megszabadulván, Rákóczynak egyik fő híve, Békes megye főispánja, udvari fő marsallja, Munkács és más várak parancsnoka, majd a Jász-kunok kapitánya leszen. Mint a Rákóczy forradalomnak végig kitűnő és állandó híve, ennek buktával Rákoczyval Lengyelországba, Danzigba menekül; * hol végre hányódott életét 1711-ben befejezte. Első neje Iványi Fekete Erzsébet volt, ki anyai ágon a Szapolyai és Lorántfy-akkal állt rokonságban, és ki 1682-ben tett végrendelete szerint is dús hagyománynyal bővíté a Vay családi birtokokat, ettől született két leánya és fia II. Ádám, kiről alább. Második neje zai-ugróczi báró Zay Anna volt, ki 1707. febr. 11-én tett végrendeletet és szintén tetemes javakkal szaporítá férje vagyonát, melyek nagyobb része azonban elkoboztatott. Ettől maradt három leánya és egy fia Sámuel, kinek azonban gr. Bethlen Évától csak egy leánya Julianna maradt, kinek keresztanyja Mária-Terézia királyasszony volt, és ki gróf Keményhez menvén férjhez, ez ágat leányágra terjeszté. I. Ádámnak, ki állítólag franczia báróságot is nyert, halála után gyermekei 1713. sept. 18-án Hajnácskőben osztoztak meg, felhagyván részét a még atyjával kimenekült és künn volt testvéröknek II. Ádámnak. *
Az oklevelet lásd Catalog. Musaei National. I. 135.
Levelezései egy részét lásd Árpádia II. kötetben.
B. Vay László, Német hívség 187. 188. lap.
II. Ádám a számkivetésben reménytelenűl bolyongván, és végre atyjától elválván, hazájába visszatért, hol pártfogói, nevezetesen gróf Erdődy Gábor egri püspök közbenjárása által kegyelmet nyervén, Heves vármegyénél alispánságot vállalt, és a katholika vallásra tért, honnan a Vay-ak ezen tőle eredő vonala jelenleg e valláson áll. Utóbb a kir. tábla ülnöke lett, és 1742-ben atyja vagyona egy részét vissza nyerte, 1744-ben ősi birtokába új adomány mellett be is iktattatott. * II. Ádámnak két neje volt, az első szent-miklósi báró Pongrácz Krisztina, kitől nyolcz gyermeke származott, a második nejétől nándori Bene Rózáliától, kit öreg korában vett nőűl, csak két leánya Rozália Novotha Gáspárné, és Borbálá Hegyessy Józsefné maradtak. Az első feleségtől született gyermekek következők voltak: 1. III. Ádám, 2. I. György, 3. Mihály, 4. Péter, 5. Lajos, 6. István és két leány, kik a táblázaton láthatók. A fiukról egymás után emlékezünk.
B. Vay László, Német hívség 241–246. lap.
1. III. Ádám Erdélybe szakadt, és ott Mihály testvérével együtt 1760-ban báróságra emeltetett. * Meghalt 1761-ben. Nejétől gróf Toroczkay Ágnestől gyermekében IV. Ádám és Juliannában ága kihalt.
Lehoczky Stemmat. I. 170.
2. György ifjabb korában a Haller huszároknál kapitány, több háborúban vett részt, utóbb öregebb korában tartományi biztos és kir. tanácsos volt. Meghalt 1787-ben. Nejétől Rózán Máriától következő nyolcz gyermeke maradt: a) József, ki előbb magyar kir. testőr, majd Heves vármegyei szolgabiró, utóbb a debreczeni kerületi táblánál ülnök és királyi tanácsos volt, meghalt 1798. april. 15-én. Nejétől Siskovits Annától gyermeke nem maradván, fogadott fiok a férj és nő család-nevéből Sisvay nevet kapott, és a Sisvay család alapítója lett. b) János előbb szintén m. kir. testőr, utóbb mint katona a Haller ezredben alezredes. Nőűl vévén balogfalvi Czóbel kapitány özvegyét gr. Teleki Borbálát, attól lett fia János, Szabolcs vármegyének 1832/6-ban országgyűl. követe, ki Vécsey báró hölgytől nemzé a most élő Gyulát, kinek gr. Vay Idától gyermekei a táblán láthatók. c) György a nagyváradi akademiának actuáriusa volt. Meghalt 1801. mart. 20-án. Nejétől Rettelfalvi Rettel Karolinától gyermekei és unokái a táblán láthatók. d) Ráfael Szabolcs vármegyének volt szolgabirája, meghalt Baktán 1796-ban. Nejétől Orosz Klárától gyermekei nem maradtak. e) Elek katonai pályára lépvén, 1771-ben őrnagy lett. Meghalt Zágrábban. Nejétől Bucher Jozefától egy leányában Antóniában ága kihalt. f) Antónia Csernovits József főhadnagy neje Hevesben Csányon, g) Mária Prusinszkyné, h) Czeczília csákányi Csákányi szabolcsi szolgabiró neje.
3. Mihály hadi pályán működött, bátyjával III. Ádámmal együtt 1760-ban báróságot nyert. Meghalt 1768-ban. Nejétől Kászonyi Annától gyermeke nem maradt. Javait István testvére szerzé meg.
4. Péter, meghalt 1751. aug. 6-án ifjú korában; nejétől Kállay Borbálától gyermekei: a) Imre Szabolcs vármegyének volt szolgabirája, meghalt ifjú korában 1778-ban magnélkül; eltemettetett N.-Kallóban; b) Ádám főhadnagy volt a Siskovics ezredben, utóbb nemesi fölkelési kapitány; nejétől Irínyi Katalintól négy gyermeke született: Ádám, Tamás meghaltak, Amália tasnád-szántói Becsky Jánosné volt, és végre a negyedik Dénes, a régi patriarchialis magyar jellemű férfiú, kinek neje Irínyi Erzsébet. c) Krisztina, 1807-ben már streitfurti báró De la porte János özvegye.
5. Lajos fiatal korában zászlótartó, mint ilyen lováról leesvén, meghalt magtalanúl.
6. V. István született Bécsben, keresztanyja volt Mária-Terézia királyasszony. 1747-től Bécsben növeltetett a Tereziánumban, 1759. febr. 20-án nőűl vette Laczkovich László Bihar megyei alispánnak Trencsényi Máriától való leányát Laczkovics Juliannát, kitől két leánya Magdolna Tokody Györgyné és Francziska és egy fia László született.
Most nevezett László szül. 1760. april. 24-en; Bihar vármegyénél szolgált 1790–1791-ben mint főjegyző, utóbb cs. kir. kamarás, a jénai tudományos társulat tagja lőn. A franczia háborúk alatt az uralkodó ház és haza iránti buzgóságában több lovas vitézt állított, önköltségén. 1799. máj. 10-én báróságra emeltetett, a bárói diploma azon évi dec. 16-án Bihar, 1800. mart. 3-án pedig Szabolcs vármegyében kihirdettetett. * A tudományok kedvelője lévén, egy német röpiratot „A német hívség“ czím alatt fordított, melyet tetemes, kivált családtörténeti jegyzetekkel N.-Váradon 1807-ben kinyomatott. 1787. jun. 27-én vette nőűl irínyi Irínyi Zsuzsannát, kitől a táblázaton látható hét gyermeke közűl csak Imre-László (szül. 1792. nov. 26-án) élt emberi kort. Ennek fiai közűl életben maradt báró Alajos, volt cs. kir. lovassági főhadnagy, többi közt az ősi Vaja helységnek is egy részben birtokosa, kinek nejétől Szent-Miklósy Annától a táblán látható négy gyermeke közűl a legifjabb: Lénárt a hegedűn mesterileg játszik.
B. Vay L. Német hívség 159. 160. lap és az eredeti.
Ezen vonal kath. vallású.
A Vay nemzetség ősi czímere egy szarvas, mely családi monda szerint a Tanais vizén átszökve a honfoglaló magyar sereg útját mutatá, * szájában szőlő-fürtöt tartott, fölötte nap, hol és csillag ragyogott. I. Vay Ádámnak 1704. évi oklevélre nyomott pecsétén czímerűl a koronás vértben csak egyszerű szarvast láttam. A báróság és grófság nyerésekor e nemzetségi czímerek tetemesen bővültek.
B. Vay L. Német hívség 164. lap. Az érintett, de itt forrásúl nem használt 15 darab okmány között eléfordúl egy 1418. évi czímerlevél is Zsigmond királytól, és annak 1507-ben II. Ulászló király általi megerősítése, melyet Kaprinai is lemásolt magának Mss. B. tomo V. p. 97.
Az I. Ádám vonalán álló bárói ágnak czimere – mint fölebb a metszvény ábrázolja * – a paizs kék udvarában zöld téren szarvas fut, fejéből arany agancsai közt ezüst kettős kereszt emelkedik ki, szája nyillal van átütve, fölötte félhold és csillag ragyog; jobbról a paizs baloldali alsó szegleteig rézsútosan vont fehér szelemen piros rózsa fejet és arany liliomot mutat. A paizst bárói korona fedi, a felett három koronás sisak áll, a jobb oldali sisak koronájából a paizsbelihez hasonló szarvas emelkedik ki, a középső sisak koronáján két egymásra helyezett fekete sasszárny lebeg, a baloldali sisak koronájából két elefánt ormány nyúlik ki, a jobb oldali vízirányosan félig ezüst, félig vörös, a másik félig vörös, félig ezüst, közöttök vörös rózsa-fej látszik. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. A paizst telamonok gyanánt két oldalról kiterjesztett szárnyú fekete sas őrzi, mellükön arany kettős kereszt ragyog.
A bárói diploma és Adami Scuta gentil. tomo XIV. szerint rajzolva.
Az 1830-ban nyert grófi czímer még tetemesebben bővűlt, melyet azonban pecsétnyomat után biztosan leirnunk alig lehet. A paizs hat, illetőleg hét osztályra oszlik, egy közép paizszsal, melyben az ősi czímer, az előbbi bárói czímer paizséhoz egészen hasonló látható; a nagyobb paizs 1. kék udvarában egy fenyőfa mellett ágaskodó vadkecske (gr. Teleki cz.) a 2-ik vörös udvarban talán nyillal átütött bivalyfej (tán gr. Wass cz.) a 3-ik és 4-ik osztályban három-három félkörű szelemen, az 5-ik kék osztályban fiait melle vérével tápláló pellikán, (Kazinczy cz.) a 6-ik osztályban oroszlán, első lábát feltartva, fölötte csillag (Mocsáry cs.) és végre a 7-ik alsó közép udvarban három szál rózsabokor szemlélhető. A paizst telamonok gyanánt két oldalról két ágaskodó mén őrzi. Az egész czímerpaizst grófi korona alatt bibor menyezet vagy palást veszi körűl.
Még egy nevezetes tagja van, kiről a család történetében az idézett helyeken, úgy a családfán sem fordúl elő említés. Ez vajai Vay Pál altábornagy volt. Fia lehetett volna II. Ádámnak. Született Gyöngyösön 1737-ben. A török és franczia háborúkban vitézkedett. Ez utóbbi alatt 1790-ben lett ezredes. 1794-ben már tábornok és M.-Terézia rend vitéze, 1799-ben pedig altábornagy lett. 1800. dec. 24-én, midőn a nemesi fölkelés felállítása körűl munkálkodott, – halt meg kora 64. évében.
