Wieland család.
Wieland család.
Lakhelye Szepes vármegye, hol birja Farkasfalvát, továbbá birtokos Ábrahámfalván, Csepánfalván és több más helyen. Eredetileg Németországból származik, hol szintén nemesi rangú volt, és ily ősi czímert viselt, a jobbra dőlt paizs jobbról kezdett rézsutos szelemenében egymás fölött három disznófej orrában arany gyűrűvel látható; a paizs fölötti sisak koronáján koronás grif karmaival szintén olyan disznófejet tart.
Német országból a család a XVI. század végén Magyarországba telepedett és itt Wieland Farkas személyében 1628-ban magyar nemességre emeltetett, ilyen czímerrel – mint itt a metszvény is ábrázolja, – a paizs rendesen négyfelé oszlik egy alúlról emelkedő kúpalakú udvarral: az 1-ső osztály vízirányosan ezüst és vörös udvarra oszlik, amabban piros, emebben fehér rózsafej látszik, a második kék udvarban koronás gríf ágaskodik, első jobb lábával kivont kardot tartva; a 3-ik ezüst és 4-ik vörös udvarban egy-egy arany gyűrűt tartó disznófej látható; az alsó kúpalakú kék udvar zöld alján ablakos és ajtós magas torony emelkedik. A paizs fölötti sisak koronáján koronás grif első lábaival az előbbihez hasonló tornyot tart, két felől két sasszárny veszi körűl, melyekből a jobb oldali vízirányosan alúl fekete, felül fehér, és itt is a gyűrűs disznófej látható, a baloldali sasszárny vízirányosan alúl vörös, felűl fehér, hol ismét a gyűrűs disznófej látható. Foszladék jobbról ezüstfekete, balról ezüstvörös. *
A család közlése szerint, és Burgstaller Collectio Insignium nob. Fam.
Farkasnak negyedik ízbeli unokája János Farkasfalvára telepedett 1749-ben. Fiai közűl Mihály II. József császár alatt a török háborúban részt vett, meghalt 1809-ben mint ezredes és mezőhegyesi parancsnok. Egyik fia György a francziák elleni táborozásokban tünteté ki magát, 1814-ben Mária Terézia rendét kapta, és báróságra emeltetett, később a 9-ik huszár ezred első tulajdonosává lett, egy év mulva azon ezred Miklós orosz czár nevével ruháztatván föl, annak másod tulajdonosa lett. Meghalt Kézsmárkon 1848-ban, mint nyugalmazott altábornagy.
Említett Jánostól következő nemzedék * származott:
Családi közlés szerint.
János sz. 1723. † 1772. (Váradi Szakmáry Bora); András sz. 1750. † 1808.; Mihály sz. 1754. † 1809. (b. Raszler Francziska); Klára sz. 1759. (Doloviczényi Imre); György sz. 1761. † 1849. báró, és altábornagy.; II. János sz. 1769. † 1837. (Spóner Zsuzsi); Bora sz. 1799.; Julia sz. 1804. † 1827. (vár. Szakmáry Dónát); András sz. 1807. (1. Probstner Aurélia 2. Jóny Mária); Francziska sz. 1809. † 1837. (Bánó István); Antal sz. 1810. (Spóner Luiza); Amália sz. 1814. † 1849. (Spóner Tivadar); Sándor sz. 1818. (Breuner Mária † 1855.); Sándor sz. 1855. † 1861.; 1-tól Ilona sz. 1838. † 1840.; Artur sz. 1846.; Róza sz. 1846.; Gyula sz. 1848.; Erzse sz. 1850.; János sz. 1852.; Antal sz. 1854.; Luiza sz. 1856.; Aurélia sz. 1858.; Klára sz. 1860.; Andor sz. 1861.
II. János gyermekei közűl Antal előbb cs. k. lovaskapitány, az 1848–9. évi eseményekben tevékeny részt vett, minek következtében a fegyver letétel után 10 évi várfogságra itéltetett, melyből azonban legfelsőbb cs. kir. kegyelem utján már 1850-ben mint rang nélkül kilépett tiszt kiszabadúlt.
