Juhász Gyula: Hauser Gáspár
Juhász Gyula: Hauser Gáspár
Ne nézzetek e folt hátán folt köpenyre,
Valamikor rég bársonyruha volt.
Fényes, finom. Az édes anyám vette,
Ki arany hárfán altatót dalolt.
Az édes anyám hercegnő volt szegény
És alkonyatkor sirva csókolt engem,
Arany haj és glória volt fején.
És én elvesztettem.
Valamikor rég bársonyruha volt.
Fényes, finom. Az édes anyám vette,
Ki arany hárfán altatót dalolt.
Az édes anyám hercegnő volt szegény
És alkonyatkor sirva csókolt engem,
Arany haj és glória volt fején.
És én elvesztettem.
Ne nézzetek e koravén ábrázatra,
Valamikor olyan volt, mint a hó,
Szelid, finom. Az édes apám arca,
Ki herceg volt, csodaszép, csodajó.
Úr és beteg. Fehér kendő fején.
Búcsúzó csókkal csókolt mindig engem.
Úgy csókolt, mint a haldokló remény.
És én elvesztettem.
Valamikor olyan volt, mint a hó,
Szelid, finom. Az édes apám arca,
Ki herceg volt, csodaszép, csodajó.
Úr és beteg. Fehér kendő fején.
Búcsúzó csókkal csókolt mindig engem.
Úgy csókolt, mint a haldokló remény.
És én elvesztettem.
Most keresem a régi palotánkat
És a hercegi édenkertemet.
Az álmokat az arany nyoszolyában,
Tört játékomat, tűnt reményemet.
És dalolom az édes anyám dalát
És apám csókját csókolom. Felettem
Szállanak az évek s én várom tovább
Amit elvesztettem!
És a hercegi édenkertemet.
Az álmokat az arany nyoszolyában,
Tört játékomat, tűnt reményemet.
És dalolom az édes anyám dalát
És apám csókját csókolom. Felettem
Szállanak az évek s én várom tovább
Amit elvesztettem!
