Gellért Oszkár: Keresztjeink
Gellért Oszkár: Keresztjeink
Ha rámnéz a halál,
Félek: szemem belévakul.
Neked az öt seb párolgó vére
Holnapra elfakul.
Téged melenget, mi engem éget.
Bámulom nyitott, tátott szemekkel
A földi mindenséget.
Félek: szemem belévakul.
Neked az öt seb párolgó vére
Holnapra elfakul.
Téged melenget, mi engem éget.
Bámulom nyitott, tátott szemekkel
A földi mindenséget.
Ha rádnéz a halál:
Lehunyod halkan a szemed.
Engem az öt seb párolgó vére
Követ és eltemet.
Piros hulláma utánam nyargal…
Téged csak hűsit, mitől én fázom
Csukott, vonagló ajkkal.
Lehunyod halkan a szemed.
Engem az öt seb párolgó vére
Követ és eltemet.
Piros hulláma utánam nyargal…
Téged csak hűsit, mitől én fázom
Csukott, vonagló ajkkal.
Táncolva lépegetsz.
Taposva, lomhán haladok.
Szörnyű kereszt-súly nyomja a vállam,
Jaj, összeroskadok…
Neked mosolyod, mi nekem ráncom.
Te elbirod az isten keresztjét
Egy kis arany nyakláncon…
Taposva, lomhán haladok.
Szörnyű kereszt-súly nyomja a vállam,
Jaj, összeroskadok…
Neked mosolyod, mi nekem ráncom.
Te elbirod az isten keresztjét
Egy kis arany nyakláncon…
