Szép Ernő: Játék
A zuhogó nehéz sötétben
Elalvás előtt nap-nap, folyton
Halált játszom magamba szépen.
Ünnepélyesen, katonásan,
Szemem szigoruan lezárom…
Szép játék ez kéremalásan.
Kezem mellem fölött keresztbe –
Itt volt, leszúrt az én halálom,
Ó szörnyüszép, egyetlen este.
A dobverőt letette mostan
S fáradt sóhajjal omlik össze,
Hisz annyit ugrattam, kinoztam.
Meghódolt hercegnőknél szebben,
Mint a hó, mint az alvó szűzek:
Százszor tisztábban, hidegebben.
Nyugodt mellem szép drága márvány,
Nincs forró vérem s langyos könnyem
Csodálatos forrása zárván.
Mint az elfujt gyertyák világa,
Az ég és a szerelem… minden,
Reggel bánata, esték vágya.
Szép útam Páris városába,
Kusza életem láza, harca,
Emlék, szándék, most mind hiába.
Mosni küszöbét könnyeimmel…
Gyermekkorom, kis fejér bárány
Messzi hajnalból idecsilingel.
Két gyertya fejtől, jobbra-balra,
Fényük az arcomhoz simúlna
És én igy maradhatnék, halva.