LESZNAI ANNA: KÉSŐN ÉRKEZEM
Hallottam még a csalogány dalát;
S hogy harmadnapon örömváró füllel
Lestem hangját az énekes bozótnak,
A csalogányok némák voltak!
A tavasz végdala jutott nekem, –
Ez életem!
Nem volt fiatal asszony már anyám,
S hogy nőttem, gond és teher tért a házhoz.
Anyácskám gyakran így szólított engem:
„Vigaszt keresek nevető szemedben,
Ifjúságom búcsúja vagy nekem
Én gyermekem.”
Melyben azóta csend s magány van.
– Sok olyanba, mely már aludni készül,
Udvaraikba víg virágok keltek,
Melyek nevei nótát énekeltek:
Százszorszép bokor, – égő szerelem
Nyilott nekem!
Megrövidültek. Az idő halad.
Nappal eloszló tarka pipafüstben,
Kiket kertünkben együtt ülni látok,
Megöregedtek mind a jó barátok –
Ujak nem jöttek. Im megértem, –
Egy kedves világ végét értem.
Minden alkonynyal elhangzik egy nóta,
Mit többé senki sohsem énekel
És minden évben egy-egy régi ház
Becsukja nehéz, tölgyfa ajtaját –
Dudvás kertben sápadt virág terem
Oly későn érkezem!