GELLÉRT OSZKÁR: Ó SOK KEVÉS!
S úgy mentél megint el – nem szóltál felőle,
Váratlan, lopva, titkon.
Oly nagy a város. Hol keresselek?
Most lehetek estelig nélküled-veled
Elhagyott kalit, üres szoba őre.
Szivarka-asztalom kis szobádba hoztad
Hive, gondoskodóan.
Legyen tanum. Ó gyilkos üzenet!
Ó sűrű füstfelhő karcold hát szívemet.
Ó asszony, de számitó, de gonosz vagy.
Megint oly keveset látod most szobámat
S oly keveset sirsz titkon.
Ó sok kevés! Már megint én sirok.
Már megint többet adsz, mint amit elbirok.
Már megint meg tudnék halni utánad.