IV.
IV.
Ez a „borús komédiás” tudatos, biztos kézzel gyúrja át a köznyelv elemeit. A szavak szokásos értelmén szükséghez képest tágít, bizonyos rendeltetésre lefoglalja őket, olyan diszkrét merészséggel, hogy szinte megszokottnak érezzük őket, amint a színpadon ismerőseknek üdvözöljük az igen jól eltalált alakokat. Ismeretlen mélységű tóról az mondja; idegen ölű (U 31) a nagyon, vadul szerető: szerelmi csatár (V 72), a jóvérű, szűz asszonyok: friss telivérek (V 130), magyarság szerint (I 42), magyar módra; asszony voltod: asszonyságod(U 16), az elpusztulás: hullás (U 50), az automobil: ördögszekér (V 29). Az ő nyomán vált elterjedtté a holnap (pl. U 118), szó jövő értelemben.
Az „Öröm-város bús pártütőjé”-nek a kert piros (U 25), a gerendák szőkék (I 52), a beteljesült vágy: eleven (U 34), a páratlan: egyetlen (I 56). Babonás vár (U 13), az olyan, amelyikről sok babonás dolgot mesélnek. Az álmok szomjas méh-ét a városi nyár nem tudta megáldani. (U 60). A haldokolva hazatérőt hazafias árok fogadja (V 39). Testes az az álom (U 61), ami beteljesült. Mint ahogy a nép mondja semmi ember, úgy valaki ember (I 42), nála az, aki számba jön, míg a tévútra jutott: esett ember (U 77).
Bús szerelmünkből nem fakad
Szomorú lényünknek a mása,
Másokra száll a gyermekünk (U 13).
Szomorú lényünknek a mása,
Másokra száll a gyermekünk (U 13).
Aranyos hintójuk is száll (U 26). Az eredő Duna zúgva kivág (V 63). Az ajkak édesen mar (U 17). A gyermekek ágyékából szakadtak (V 191). A zongorát, ami sir, nyerít (V 33), tépi, ciblja (V 33), a lombot a fa ontja (V 24). Szereti azt, aki rokkant, aki megállott (V 16). A láng az égre mordul pirosan (I 88). Az orkán vad szele dobban (U 121). A láng éhesen lobban (U153). Holdfény alatt járja az erdőt (V 71). Igen finom a csók értelemtágitása: bevégzett csók (= nász) félig csókolt csók (U 19).
Ellentéteskedő hajlama magyarázza azt a tulajdonságát, hogy szereti a jelzőt funkció-cserében szerepeltetni, amivel egyúttal új árnyalatot ad a szónak: így nála, „az új hangu tehetetlen”-nél: süket a fal. (V 54), a nóta (I 70), az álom (U 109), a kéj (U 78), vak a hajnal (I 16), az átok (V 11), gyér az arany (V 124), lankadt a szárny (U 43), langyos a csók (U 93), részeg a korsó (V 12), éhes a fog (U 75), vén a halál (I 41), s a könny (V 55), beteg a csók (U 29), a rózsa (V 15), a nők hervadnak (V 15), a lomb nyögő vagy halk (V 8), a fiú is halk (V 52), süppedt a mell (U 50), megsebzett a vidék (V 44), fáradt a lemondás (V 16), sápadt a láng (U 25), fehér a csönd (U 24), büszke az arany (V 89).
