IV.
ron az Úr előtt, mely a Gyülekezetnek
sátorában vala, áldozék, mondom, azon
tüzes, ezer áldozatokkal.” Krónika
második könyve I. 6.
Vagyok galambokkal, kosokkal,
Csaknem tizenöt év óta már
Tüzes, ezer áldozatokkal.
Hiában öntöztem, nagy Isten,
Sem a te tüzed, sem az enyém
Nem lohadtak vad ereinkben.
Kegyelmedet hiába várom:
Aranykincset érő szép vérem
Ott pusztul el a rézoltáron.
Nem szabad gyávának sem lenni
S tüzes, ezer áldozatokkal
Nem vagyok mégis semmi, semmi.