FENYŐ MIKSA: A NAGYASSZONY
FENYŐ MIKSA: A NAGYASSZONY
Szomory Dezső történeti drámáját előadta a Nemzeti Színház. Olyan előadásban, olyan rendezéssel, mely minden tekintetben a szerző művészi intencióit igyekezett szolgálni. A művészi feladat – tegyük hozzá: nehéz feladat, az volt, hogy a színpadon lejátszódó események, felvonuló személyek olymódon állíttassanak be, hogy a nézőtér távlatából úgyszólván háttérré olvadjanak egybe: melyből – nem élesen, inkább művészi tudatossággal belesimulva, domborodjék ki egy nemes asszonyi egyéniség reliefje. (A „nemes” itt nem bíborban születettet, hanem egyszerűen emberit jelent.) Egészben véve sikerült is a színháznak e feladatot megoldania. Csak Jászai Mari játékát kifogásoljuk. Széles gesztusok helyett – melyeknek pátoszától a szépség nem mindig vitatható el – emberiesítést szerettünk volna. A nyárutói délutánok derűjét, finomságokat, hasonlóan az ökörnyálhoz, mely ilyenkor a levegőben szálldogál. Szeretetreméltóságot.
Magáról a drámáról jövő számunkban írunk. Amikorra már könyvben is olvashattuk Szomory Dezső érdekes, szépségekben gazdag, eredeti alkotását.
