KARINTHY FRIGYES: KAMARAEST AZ URÁNIÁBAN
KARINTHY FRIGYES: KAMARAEST AZ URÁNIÁBAN
Néhány szóban meg akarunk itt emlékezni Feld Irén kamaraestjéről, mert várakozással nézünk ennek az intézménynek elébe. Egyelőre elég, ha leszögezzük a tényt, hogy lehetett Kammerspielt adni Budapesten Hartleben-nel és Strindberggel és szép, finom páholyközönség volt. Jogerősen talán nem is szabad még ítélni egyelőre a színészek felett. Az első darabnak, Hartleben „Jó erkölcsök”-je ment; felületes és ügyeskedő cselekményébe nem tudott különösebb ingert belevinni Feld Irén és Forgács Sándor különben szimpatikus játéka – a kicsit iskolaszagú és nem eléggé újjáalakító színpadi munkán hamisan csendült keresztül az erőszakolt szatíra.
Az est másik felét Strinberg félelmes erőktől tikkadt egyfelvonásosa, a „Julia kisasszony” töltötte ki. Elég elismeréssel vélünk adózni a színészeknek, mondván, hogy a darab nyomasztó szépségei nem vesztek el és újra végigborzongattak mérhetetlen szomorúságukkal; – hogy úgy figyeltük a darabot, mintha először olvasnók. Egy igen jó megjelenésű, ügyes mozgású fiatalember, Földes Dezső játszotta a nagyravágyó és komisz inast, aki tönkreteszi aztán kivégzi a hisztérikus, boldogtalan arisztokrata lányt. Földes Dezső okos és helyes ítéletű színésznek látszik, aki biztos és nyugodt vonallal rajzolja alakítását. Néhány szubtilisebb árnyalatot, egy-két jellemzőbb, színpadi utasítások közt nem jelezhető hangot, vagy mozdulatot nélkülöztünk csak, melyeken át annak az embernek aljasságát intuitíve éreztük volna. Nem egyszerűen parvenü nőcsábásznak vagy olyan alfonz-féle kalandornak képzelem a Strindberg inasát, hanem ajtón hallgatózó, züllött parasztnak, akinek finoman gúnyos mosoly helyett inkább piszkos kis röhejek kandikálnak ki a testhezálló szmokingja alól.
Földessel szemben Harmos Ilona a szakácsné szerepében meleg, pompás zsánerképet adott.
Feld Irén játszotta Julia kisasszonyt. Úgy érzem, átértette szerepét. Hogy külsőleg nem tud illúziót kelteni, nem hatott rosszul a darab második felében – a szegény, idegbeteg, összekuszált nő szívszorongató, hihetetlenül szánalmas és tehetetlen tragikumának, ennek a zavaros, idegbajos szegény kis gyerek végtelen egyedülvalóságának éreztetésére a művésznő érdekes, ideges, nem szép arca néhol nagyon megható kifejezéseket talált. Julia kisasszonynak nem is szabad szépnek lenni a darab második felében – eltorzult, hisztérikus és megriadt, szegény kis arca, ijedt, vörös szemei, bágyadtan és bénultan legörbülő szája csúnya és vizes könnyekkel szögleteiben kell, hogy még kietlenebbé tegyék határtalan és gonosz nyomorúságát.
