Szabó Dezső: A magyar tanárság pszichéjéhez
Szabó Dezső: A magyar tanárság pszichéjéhez
Szeretném, hogy a szavaim lábujjhegyen, szelíd hízelgéssel kopogtassanak be az olvasóba. Hogy higgye el, hogy nem harag, nem személyes motívumok mondatják velem a következőket. Egy olyan fájás lesz bennem szavakká, mely talán az egész fiatal tanárgenerációnak sajgott.
És nem egy nem sikerült élet panasza. Alólírott azok közé a kivételesek közé tartozik, kiknek az élet többet adott, mint amennyit várt. Élete nagy egészséges nevetés és annyira beleéli magát – akarata ellen – minden életbe, hogy semmi sem lehet a haragvásig idegen előtte. Neveltetése is szerencsésebb volt valamivel. Az itt felpanaszolt hiányokat sokban pótolta az Eötvös-kollégium könyvtárának szerető irányítása.
Nem is új dolgok mondására ágaskodik. Legfeljebb az őszinteség intenzitása lesz szokatlan. Mert a társadalmi változások sokszori és erős impressziókat kívánnak.
A tanárok energikus mozgalma egy lappangó igazságot rikított barát és ellenség szemébe: A tanárnak csak félmunkája az iskolai jövő-képzés. Másik fő feladata: belemenni az életbe, hatni kartársaira, tényező lenni a magyar közélet kialakulásában.*
Speciálisan tudományos működést természetesen csak egy igen kis percenttől lehet várni.
A tanárnak ez a munkássága a statisztika rubrikái szerint igen nagy. A valóságban: illuzórikus, majdnem semmi.
A szabad líceumok, népies előadások programjaiban ilyenek szerepelnek: A. tanár: Vörösmarty tájképei. B. tanár: A magyar nyelv rokonai. C. tanár: A kuruc költészet esztétikai méltatása. D. tanár: A macska a középkor költészetében etc. etc.*
Magam is tudok igen szép kivételeket. És – mindjárt látni fogjuk – ez az állapot első sorban nem a tanárság hibája.
Mit jelent ez? Azt, hogy 50 vagy 100 vagy több polgár kellemetlen ülésben szundikált át egy órát, hogy X. tanár a működése rovatába beírhatja kultúrmunkáját és – hogy Magyarország roppant kultúrország a rubrikák kirakatában.
Úgy gondoljuk, hogy a tanár közéleti működése három féle lehet:
1. Pozitív ismeretek terjesztése a reális tudományok köréből. Mégpedig vagy praktikus értékűek, vagy olyanok, melyek a világnézletet helyes objektív képekkel gazdagítják.
2. A humaniorák sciences de l'homme történelem, irodalom, esztétika, etnográfia etc. egyes részei csak mint szociológiai ábrák szerepelhetnek egyes szociális jelenségek megvilágítására. Ezek is lehetnek: praktikus értékűek: ránevelik a polgárt feladataira a demokratikus Magyarország kiépítésében. Másodszor: holt ideák eltakarításával, új ideák beidegzésével olyan szubjektív tényezőket adnak a világnézletnek, hogy képes legyen az egyén felszabadulni a múlt egyes haszontalanná vált kényszerképzetéből. Hogy egész életével kora gyermeke legyen s élvezni tudja a modern élet szépségeit.
3. Tényleges részvétel a közéletben, amennyiben az iskolai működésének nem árt (és a határ nagyon széles!). A magyar közélet legfőbb kultúrkívánalma: hogy Magyarország szűnjön meg jogász-pays de Cocagne lenni. Ne legyen a tanár meddő trappistája (az legalább sajtot készít) az életnek. Merüljön bele a közéletbe. Vegyen részt, amennyire csak lehet, a testületek, a városi és megyei élet munkájában. A magyar intelligencia egyik legértékesebb eleme legyen aktív tényezője a magyar közéletnek.
