Tóth Árpád: Egy mozdulat
Tóth Árpád: Egy mozdulat
A síró s hencegő érzésből, tépett szívem,
Az „örök“ szerelemből, lásd, ez a rongy maradt:
E kéjes mozdulat, mellyel a poharat,
Az édes poharat bús számhoz közelítem.
Az „örök“ szerelemből, lásd, ez a rongy maradt:
E kéjes mozdulat, mellyel a poharat,
Az édes poharat bús számhoz közelítem.
Szerelmem ügyeskedte először, finom ívben,
Ez immár züllött gesztust, mohó és mégis félénk
Szerelmem, – ó, e részeg percben is érzem én még:
A kedvesem kezét emeltem ily szelíden…
Ez immár züllött gesztust, mohó és mégis félénk
Szerelmem, – ó, e részeg percben is érzem én még:
A kedvesem kezét emeltem ily szelíden…
…Ó, lendülj most szilajjá, érzelgős mozdulat!
Ne görbülj ajkamig ily sunyin a pohárral:
Fáradt, rekedt torkomba most ürmöt öntenél!
Ne görbülj ajkamig ily sunyin a pohárral:
Fáradt, rekedt torkomba most ürmöt öntenél!
Lendülj ki duhajúl, csattantsd a poharat
A pallóhoz! mi gondod a sok nyomoru vággyal,
Amely szivembe rothadt és mérgez, bár nem él…
A pallóhoz! mi gondod a sok nyomoru vággyal,
Amely szivembe rothadt és mérgez, bár nem él…
