Tóth Árpád: Derű?
Tóth Árpád: Derű?
Schöntag Lajos barátomnak
Ez, ez hát a derű? – ez a túlkönnyű játék?
– Nem remegek s nem pirulok bele:
Közelhajlok s mondom: íme, fehér halánték!
S lesem: reá a csókom halvány pírt lehel-e?
Távolhuzódom s mondom: íme, kis, karcsu termet!
S lesem: rándul-e válla utánam, remeg-e?
– Ez hát az élő öröm, mely kínná sohse dermed?
A boldog szerelem? az élet-csemege?
– Nem remegek s nem pirulok bele:
Közelhajlok s mondom: íme, fehér halánték!
S lesem: reá a csókom halvány pírt lehel-e?
Távolhuzódom s mondom: íme, kis, karcsu termet!
S lesem: rándul-e válla utánam, remeg-e?
– Ez hát az élő öröm, mely kínná sohse dermed?
A boldog szerelem? az élet-csemege?
– És túl lombok cikkcakkján apró falu fehérlik,
És túl fehér falun cikkcakkos kicsi hegy –
S tünődöm: itt a jó hát? – s mellettem súgva kérdik:
„Becses bús gondolatja kószálni merre megy?“
S oldalthajlok mosolygva, lustán s a lány szemébe
Fúvom szivarom füstjét s az évődő kacag –
– Ez hát a csodahangszer? a jó órák zenéje
Innen cseng? lássuk, lássuk: kövérke, kicsi nyak…
És túl fehér falun cikkcakkos kicsi hegy –
S tünődöm: itt a jó hát? – s mellettem súgva kérdik:
„Becses bús gondolatja kószálni merre megy?“
S oldalthajlok mosolygva, lustán s a lány szemébe
Fúvom szivarom füstjét s az évődő kacag –
– Ez hát a csodahangszer? a jó órák zenéje
Innen cseng? lássuk, lássuk: kövérke, kicsi nyak…
Mért hát hazudni s torzan mosolyra vonni ajkad?
S szépnek vélni a létet, mert szépnek vallja más?
Ki már halál felé szelíd-ügetve hajtat,
Minek neki bus utján kis derü-állomás?
Minek még kis ürügyek: nyájas táj, lágy kisasszony:
Megállni, tétovázni és próbálgatni még?
Légy elszánt és kevély s egy rongy perc ne marasszon,
Mikor torkodra öklend a fáradt szó: elég!
S szépnek vélni a létet, mert szépnek vallja más?
Ki már halál felé szelíd-ügetve hajtat,
Minek neki bus utján kis derü-állomás?
Minek még kis ürügyek: nyájas táj, lágy kisasszony:
Megállni, tétovázni és próbálgatni még?
Légy elszánt és kevély s egy rongy perc ne marasszon,
Mikor torkodra öklend a fáradt szó: elég!
Hopp! jó szivem, csak csínján, hiszen megint becsaptak!
Hopp! bolondúl dobogni és kalimpálni kár!
Hopp! meg ne illetődj! megint csak semmit adtak,
Hopp! gőgösen, hisz újra üres, bús óra vár!
Kopp! jó, beteg szivem, szép csínján, lassu koppal,
Tovább, halkan, egykedvűn, bús véred majd eláll!
Topp, fáradt, furcsa vándor, szép csínján, lassu toppal,
Majd csak gáncsot vet egyszer s elfektet a halál…
Hopp! bolondúl dobogni és kalimpálni kár!
Hopp! meg ne illetődj! megint csak semmit adtak,
Hopp! gőgösen, hisz újra üres, bús óra vár!
Kopp! jó, beteg szivem, szép csínján, lassu koppal,
Tovább, halkan, egykedvűn, bús véred majd eláll!
Topp, fáradt, furcsa vándor, szép csínján, lassu toppal,
Majd csak gáncsot vet egyszer s elfektet a halál…
