Szép Ernő: Csak virág vagyok a tengerben…
Szép Ernő: Csak virág vagyok a tengerben…
A Magyar Népköltési Gyűjteményben lapozgatva, egy helyen egy különös, finom virágot találtam. A székelyföldi gyűjtés „Kétes eredetű népdalok“ című részében találtam ezt a meglepő holmit, valami sajátságos illatú, hervadt, bájos kis románcot, amely úgy fest a nóták, köszöntők, históriák és mindenféle rigmusok között, mint a mezőn elveszített ódivatú kis csináltvirág. Így van:
Amott egy virágos kertbe
Ül szép Nyinka pázsintszékbe,
Ül csendes szenderedéssel,
Koszorúfelövedzéssel,
Zafirt képző szép szemekkel,
Rubintajak s egyebekkel.
Egy hószín kisasszony ülve
S virágokkal körülvéve.
Egy ifiú ott halad elé
S így szól járulván elébe:
Mondd meg nekem szép őzecske,
Leány vagy-e, vagy menyecske?
Én sem leány, sem menyecske,
Csak virág vagyok tengerben,
Estefelé hozzád szállok,
Hajnalig odébb sem állok,
Míg a mennyország harmatja,
Bágyadt szívem meg nem rakja…
Ül szép Nyinka pázsintszékbe,
Ül csendes szenderedéssel,
Koszorúfelövedzéssel,
Zafirt képző szép szemekkel,
Rubintajak s egyebekkel.
Egy hószín kisasszony ülve
S virágokkal körülvéve.
Egy ifiú ott halad elé
S így szól járulván elébe:
Mondd meg nekem szép őzecske,
Leány vagy-e, vagy menyecske?
Én sem leány, sem menyecske,
Csak virág vagyok tengerben,
Estefelé hozzád szállok,
Hajnalig odébb sem állok,
Míg a mennyország harmatja,
Bágyadt szívem meg nem rakja…
Isten tudja, micsoda régen élt segédjegyző vagy dedóskisasszony ábrándos órájának emléke ez a naiv, gyönyörű kis dolog. Avval, hogy leírtam és közlöm, nincs egyéb szándékom, mint hogy azoknak, akik nem ismerik, átadjam azt a kis szórakozást, amit ennek az árva kis költeménynek az olvasása nékem szerzett. Csak nem haragszanak meg érte?
