Altenberg Strindbergről
Altenberg Strindbergről
A berlini Panban nemrég németül is megjelent a kis vázlat, melyet Hatvany a Nyugatba írt volt a hatvanéves Strindbergről. Altenberg Pétert, a kedves, finom és mély bécsi költőt ezt a kis kép lelkesedésre gyújtotta, és súlyos betegsége közepett is levelet írt, azaz hogy diktált e tárgyról a Pan szerkesztőségének, melyet a szerkesztőség jóvoltából mi is közzé tehetünk. Külön kedves érdekessége a mizogin levélnek, hogy nőnek, ápolónéjának mondta tollába. A levél magyar fordításban így szól:
Ingersdorf bei Wien
Sanatorium Dr. Fries
1911. 2. 11.
A Pan szerkesztőségének, Berlin W.
Igen tisztelt szerkesztőség, súlyos kínlódásaim közepett most olvastam a Pan február elseji hatodik számában a Hatvany Lajos leírhatatlan tanulmányát a hatvan éves Strindbergről, kit én egy szóval mondva fanatikusan imádok.
Üdvöz légyen a leromlott, nyomorúságos és kicsinyes világ, hogy gonosztévő és értéktelen kutyák és majmok milliárdjai közt még egy Strindberget nemzett, ki azt isteni lélek erejét s annak minden vértanúságát magában rejti. S Hatvany Lajos helyesen írta le.
Strindberg a lét igazságainak kérlelhetetlen megismerője – míg a többi gyávák struccpolitikát űznek! A világ a szerelemnek, jobban mondva az állati nemiségnek sunyijaival van tele –, de itt-ott fölkél egy ember s olyan karddal tesz igazságot, mely vág és megsemmisít.
A férfiak tűrik a nő hitványságait, csak mert félnek bosszújától, az ágybélitől, a nemi hűvösségel valótól. Azt az asszonyt öleld, akit úgy szerethetsz, mint a kis lyányodat vagy az édes anyádat – és gyűlöld és vesd meg és kerüld el mind a többit! Strindberg, mint minden zseni, a szent barátnő és tanácsadónő után epedt – de csak „libácskáit” találta „a szerelemnek!”
Tisztelőjük
Altenberg Péter
U.i. Ápolónőmnek diktálok, mert magam nem tudok írni.
