Bálint Aladár: A Művészház palotafelavató kiállítása
Bálint Aladár: A Művészház palotafelavató kiállítása
A Művészház új otthont szerzett. Az otthonszerzést kellemetlen marakodás előzte meg a palota fenntartásának tetemes költségeit fedező kártyaklub várható jövedelmeinek elosztása miatt. Tegyük fel, hogy a hadakozó felek mindegyikének igaza volt, és mindenki tisztességes, aki él, nyugodjunk bele abba is, hogy a művészet egyik fő főpillére a bakkarat, és ne tekintsünk tovább a puszta tényeknél.
A Rózsa utcai Zichy palotát alakították át a Művészház és a vele kapcsolatos Klub céljaira. A kiállítási termek kitűnőek. Világításuk jobb, mint bármelyik budapesti kiállítási helyiségé. Ezzel szemben a Rózsa utcai rész homlokzatát tönkretette a tetejébe rakott felső terasz.
Maga a kiállítás a művészi progresszivitás jegyében rendeződött. A modern magyar piktúra majdnem mindegyik valamire való művelője – ha nem is egyenlő értékű és reprezentatív munkákkal – részt vesz a kiállításon.
Három-négy jó képért szívesen meg lehet bocsátani egy kiállítás többi kevésbé értékes tárgyainak. Ebben a tekintetben igazán nem vagyunk túlságosan elkényeztetve. Hány kiállítást járunk be, anélkül, hogy csak egy jó képre is akadnánk.
Nagyjában egészséges törekvések felé való közeledés állapítható meg a jelenlevő művészek munkáiból. Lehet, hogy jó részük bizonyos törekvéseknek külső jeleit mutatja csupán, de ez általános jelenség minden irányzat előrenyomulásánál.
Három egyéniség domborodik ki a legélesebben a kiállításon: Márffy Ödön, Vaszary János és Vedres Márk.
Márffy nagy kompozíciója telve van kolorisztikus szépségekkel, a színek érzéki meleg lágysággal omlanak egymásba. Három nő alakja foglalja el a képet, a háttér emelkedő vonalai a középső nő keresztberakott lábainak keresztezésénél érik emelkedésük legmagasabb fokát – erősen aláhúzzák ezzel a kompozíció középpontját. Az alakok rajza biztos, éles mint a borotva pengéje, szabatos kifejezői (hozzátenni, elvenni belőle úgyszólván mit sem lehet) a formáknak és a kép belső ritmusának. Ez a ritmus, noha a kompozíció felépítése majdnem matematika határozottsággal történt, a legtisztább lírához vezet.
Vaszary János kompozíciójának ritmusa más források felé utal. A naturalista ábrázolás minden ballasztját eldobta magától, múltja minden külső mezét lehántotta. Nagy emelkedésre készül. A bizánci mesterek komor fenségéig akarja felfokozni formanyelvének szépségeit. A mozdulatok könnyűségét felcserélte a sötét mozdulatlanság merevségével. Az út vége még messze van, nem tudjuk, hova vezet, de a vándor hitében, komolyságában nem kételkedünk.
Vedres Márk szobrai a plasztikai érettségnek klasszikus példái. Mondhatnám, bölcs szobrok, annyira értelmesen, komolyan kifejeződnek bennük a tisztán plasztikai elemek.
Rippl-Rónai erős Pascin-portréját, Lehel Mária rendkívül komoly kompozícióját, Kmetty János nagyobbik tájképét jegyezzük még fel.
