Lányi Sarolta: Az örök oltárnál
Libegő hajakkal,
Fiatal szemekkel,
Úgy vittem én eléd
Életem virágát:
Itt van, ime, vedd el.
Vittem, mint égő égi kelyhet
Epedtem, hogy jőjj s tőlem elvedd,
Hogy mindenek közül te vedd el.
Amint akkor, tenéked áldozón,
Papnős, megáldó mozdulatban
A lelkem rózsáját odaadtam,