Lányi Sarolta: Alter ego
És minden reszkető hevűleten,
Ott messze, túl, ott él a másom,
Keze egyszerre lendűl az enyémmel
És azt szereti, kit én szeretek.
Zenétlenűl jár, lépte fáradt
Mert nem marasztja senkisem, soha.
Kit elkerül szempillantása másnak,
Mért kell, hogy én, én mindig lássalak?