Lányi Sarolta: Hópehely
…Ki látta régen hév bánataim,
Szelíden elment fájva s már feledve…
Fagyos beszéd jegétől hervadoznak,
Már nem hevűlnek hév szók harcain.
Szívemnek száz reményét vitte el.
Reménytelen vagyok s mindegyre rosszabb.
Egész hideg, kevély valóm elolvad,
Mint forró szájra húllott hópehely…