Lányi Sarolta: Álom? talán…
szikla élén egyetlen sinen,
őrűlt kerék vonagló háta vitt,
utamra nem kisért el senkisem
és átszágúldtam száz veszélyen.
hasonlatos volt a Halálhoz,
de félni mégis elfeledtem
a hosszú úton. Úntam már az álmos
örvényt a mélyben s az eget felettem.
reménytelen, átzúgva tért s időt
…boszorkaszemmel pillogott a hold…
s ekkor - boldog part mellett suhantam el
s egy virágzó fa ága rámhajolt,
egy villanat - s bódúltan, reszketeg
utánanyúltam, fürteit ziláltam
és szívtam, ittam áldott illatát
hogy ajkam s szívem beléreszketett.
hozzásimúltam és hozzámöleltem,
a boldog ág is reszketett velem,
míg elzúgott a zord szekér alattam
az únt biztosság… és én ott maradtam…
s mint a halált, olyan nagyon tudom -)
…megbír az ág? Vagy lankadtan lebágyad
s ha majd lehúllok zúzott, tört reménnyel,
a boldog ág új, friss gyümölcsöt érlel?