Negyedik jelenet
Negyedik jelenet
Az előbbiek. Osszipov.
Osszipov: Jó napot kívánok, hősök! Jó napot, ezredes úr, egy szempillantásra jöttem csak.
Feodorov: Akkor hát siessen. Tíz perc múlva késő lesz útnak erednie.
Osszipov: Óh, jó lovaink vannak… Sok-e a beteg?
Ivanov: A beteg? A betegek meghaltak.
Osszipov: Adja csak ide a jegyzőkönyvemet. (Az egyik ordonánc a jegyzőkönyvet nyújtja át, a másik ceruzát, a harmadik fényképíró készüléket. Osszipov ír.) Megálljunk, igen, azt mondjuk majd: beteg nincsen, az egészségi állapot kitűnő. (Egy palackot vesz ki zsebéből és kiüríti.) Az önök egészségére, hősök! De most már egy pillanattal sem maradhatok tovább. (Lefényképezi a katonákat.) Egy pillanattal sem. Még az este Mukdenben kell lennem: Kuropatkin vacsorára vár. (Megfordul lovával.): Micsoda lángész az a Kuropatkin! A viszontlátásra, hős uraim! (Eltűnnek.)
