Tóth Árpád: Tánc
Zenén lebegve könnyűt, toppanva halk neszűt,
Úszó, setét hajával csak fátyolos mezűt,
Kit nékem furcsa piktor, bús vágy, elémbe festett -
Most hogy aléló pillám zokogni nehezűlt
S hogy nehezűlő szívem ím szakadni feszűlt
S azt sem tudja szegény, élni vagy halni restebb?
és dúdolnék a tánchoz téveteg bús torokkal
S hallgatnám, félig alva: kezem ütemre tapsol,
S nem hallanám a bút, a szennyes és a bosszús
Hiénát, amint tépi szívem s morogva habzsol.