Lányi Sarolta: Amikor el kell válni
sürű sóhajtásaimmal
koszorúzom a fejedet,
mikor nem vagyok teveled.
körüllengi a fájdalom,
amikor el kell válni tőled
utánad sírva száll dalom.
szivemmel is téged kivánlak,
de gőgös sorsunk nemet int
s reményem zöldje egyre bágyad.
s az éjjel élő, éber bánat…
…Sóhajvirággal koszorúzlak
és sírok, sírok teutánad.