Lányi Sarolta: Tájkép
Lányi Sarolta: Tájkép
Gázoltam a harasztot,
ruhám repült lobogva,
zörgött az erdő lombja,
üzött, hajszolt az ősz
és senki sem marasztott.
ruhám repült lobogva,
zörgött az erdő lombja,
üzött, hajszolt az ősz
és senki sem marasztott.
Futottam völgybe, dombra,
futottam el magamtól:
rabomtól és uramtól.
Távol kigyúlt az ég
s ölyvük szálltak visongva.
futottam el magamtól:
rabomtól és uramtól.
Távol kigyúlt az ég
s ölyvük szálltak visongva.
Aztán csend lett az erdőn,
én is lassan megálltam
a hirtelen homályban.
Elhallgatott a szél,
csak messze szólt kesergőn
én is lassan megálltam
a hirtelen homályban.
Elhallgatott a szél,
csak messze szólt kesergőn
fáradt, fájdalmas ének:
fogolytábor dalolt…
Fönt hintázott a hold
duzzadt felhők ölén.
…Már nem tudom, hogy élek,
fogolytábor dalolt…
Fönt hintázott a hold
duzzadt felhők ölén.
…Már nem tudom, hogy élek,
már rőt levél vagyok csak:
arany fa kósza lombja,
őszi táj néma foltja.
Majd jönnek mások erre
s harasztúl eltaposnak.
arany fa kósza lombja,
őszi táj néma foltja.
Majd jönnek mások erre
s harasztúl eltaposnak.
