Szász Menyhért: HÚSZÉVESEK
anyjuk drága tejétől lágy még,
most elküldte őket az a föld, aki szülte
az a havas mező, az a délszaki tájék
és húszévesek ... most rajtuk a sor!
tőről a bimbót ne mard le fagy,
Isten, ne mocskold be arcod
és legyél, ha vagy.)
és amit nem tűr a szívük se, agyuk se,
lelkük mögött egy óhaj él,
ajkukról éjszaka sóhaj kél
: - nem vagyunk mi, csak húszévesek.
lábuk ütemre lép,
szerelmén ringatja őket a nép.
Halálon ők az életnek éke,
s ők magukba fojtják: - jajj, szebb a béke, szebb a béke.
mindannyiunknak istene egy,
mindegyikönknek hazája szép,
övékét mi csak látképen láttuk, gyönyörű kép.
Őket a kancsuka hajtja,
minket az életünk, drága hazánk,
de mindnyájunk után az ágyudörejbe
utánunk sír az édesanyánk.
S tavasznak mindegy, és ősznek mindegy
ha jövőre nem ér el minket.
- gyermekek ott is kacagnak,
- asszonyok ott is lágy, teltek,
ott is zöldek a kertek.
Egész világon mindenütt vannak húszévesek
emberpalánták, anya elrontott, bús, kényesek,
egész világon...
ott is van ég, fa, virág és fű; tóban halak
tavasszal párzó nemes vadak.
dalos madár ott is, úgy lakja a fákat
mint nálunk.
Oh! a természet nagy és örök, mint vágyunk,
mely megállani útjában nem tud, vagy nem mer
s csak egy komisz: - az Ember.
most Afrikában kellene járni
fakéregből vájt csolnakon úszni
szép alkonyatokban halászni,
fákra madártojásért kúszni.
De ha már így van
hogy tízfelé szakadt az Isten
elvállik itten,
hogy aki tegnap még sötétben fütyülve járt
ma Világot gyújtani kovát ragad,
letipor mindent: - húsembert, vasfalat ...
S a föld ereiben
ahol vizes patakok folytak vér helyett
karmin vérfolyam ered ...
kinek a szíve dobban jobban,
kinek a vére pirosabb, forrtabb,
kinek a szuronya gyorsabb,
ki vág majd jobban az ellen elé,
kinek sír szebben az anyja az Isten felé.