IX.
IX.
Nem ér el a szavaknak renyhe röpte
És el nem ér a gondolat, ima.
Most lég vagy és szél, úgy tudsz szállni ma,
Miért követnénk holdasan a ködbe?
De jaj a vágy és jaj a képzelet
Mint a lidércet kergető szelek
Csak űzik a halált, fanyar örömből.
A láng nyomán nem leljük sohasem
Csalárd egekbe bolygunk kétesen,
És az alélt fül süketen csörömpöl,
Vak és sötét a szem.
És el nem ér a gondolat, ima.
Most lég vagy és szél, úgy tudsz szállni ma,
Miért követnénk holdasan a ködbe?
De jaj a vágy és jaj a képzelet
Mint a lidércet kergető szelek
Csak űzik a halált, fanyar örömből.
A láng nyomán nem leljük sohasem
Csalárd egekbe bolygunk kétesen,
És az alélt fül süketen csörömpöl,
Vak és sötét a szem.
