VIII.
Én édes költőm, megcsufol a sors,
Dalod sebesebb, lábad nyoma gyors
S csak a halottak nyelvetlen, vak őre
Kacag felém, a titkos alvilág,
Látom a fátyolos Proserpinát,
Hallom a könnyek halk neszét az éjben,
Miket elsírtak, kiknek szíve fáj,
Halott sohajt, mint visszafojt a száj -
Virrasztó lelkem ezt leli a mélyben
S ezt mondja csak e táj.