Ötödik jelenet.
Ötödik jelenet.
Vióra, Joan.
Joan: (benyit, nyugtalanság ül az arcán): Vióra… nem intettetek az ablakból… (közelebb megy) mi az… mi történt? (Gépies mozdulattal szegre akassza puskáját.
Vióra: (feltérdel, reá néz az urára, a szája hangtalanul mozog; az égő gyertyákra mutat): Nucu…
Joan: Mi… mi az… hol van… mit beszélsz? Vióra… szólj hát.
Vióra: Meghalt.
Joan: A fiam? Hol van, mi történt, hol van? Add elő a fiamat…
Vióra: A Zimbrán megfojtotta.
Joan: Megfojtotta?… Zimbrán… (a puskáját akarja levenni.) Így vigyáztál a gyerekre?… Nucu, kis fiam… (Parancsoló hangon.) Hol van a fiam?
Vióra: (az ajtóra mutat): Joan, kezedre adom a gyilkosát.
Joan: (az ajtó felé megy): Nucu… (zokogni kezd.)
Vióra: Ne sírj, ne sírj, Joan, ne sírj drága jó uram.
Joan: Inkább pusztultam volna el… de nem is akarok…
Vióra: Nem, jó uram… ne sírj… drága szép emberem… ne menj… várj… Joan… nem igaz… valamit meg kell neked mondanom Joan… hallod… meg kell mondanom neked… verj meg engem… üss, ölj meg engem… nem a te fiad halt meg, a Zimbrán a Nucu apja… a Zimbrán gyermeke halt meg.
Joan: (megmerevedve áll egy pillanatig, aztán felordít.): Te! (Torkon ragadja az asszonyt) Kutya!
Vióra: Ölj meg, Joan (elkapja az ura kezét és megcsókolja.)
Joan: (elrántja a kezét.): Takarodj, takarodjatok, se élve se halva ne lássalak többé benneteket… menjetek! (Megnyomja a kilincset, mely nem enged.) Vióra: Vigyázz Joan, ott van bezárva a Zimbrán.
Joan: Itt van? (fordít a kulcson, s betaszítja az ajtót, aztán villámgyorsan odaugrik a puskájához, leveszi, s lövésre készen szembe áll az ajtóval.)
