Gellért Oszkár: Embercsonk sóhaja
Tövig nyesett lábbal, letörött karokkal,
Ölelni, táncolni béke-lakodalmon?
Nem volt kár meghalnom.
Szakadt dobhártyával, kiszakadt szemekkel,
Elfekünni hanyatt egy virágos halmon?
Nem volt kár meghalnom.
S csak szívni, csak szívni táguló cimpákkal
Megrázkódni mégis tavaszi fuvalmon:
Beh kár volt meghalnom.