Albert Samain: Zene mellé
Albert Samain: Zene mellé
Nyír s hárs remeg, ezüst berek,
A vízre hold szirma pereg…
A vízre hold szirma pereg…
S mint sűrü haj, amelyben alkonyszellők a fésűk,
Párfőmözi a nyár-éj, mely most a tó fölé csügg,
A tó nagy tűkörét, az ében tündöklésűt.
Párfőmözi a nyár-éj, mely most a tó fölé csügg,
A tó nagy tűkörét, az ében tündöklésűt.
S az evező kél és zuhan,
Bárkám az álmokba suhan.
Bárkám az álmokba suhan.
Már távol égbe lengve visz,
Nem földi víz már lent e víz
Nem földi víz már lent e víz
Két evezőm csapása lágy,
Egyik a Csönd, másik Vágy.
Egyik a Csönd, másik Vágy.
Ütemre, szemlehúnyva, így,
Szivem, a végtelenbe vágj,
Alélón, lomhán, ringva vígy!
Szivem, a végtelenbe vágj,
Alélón, lomhán, ringva vígy!
Ott túl a hold figyel, - átkönyökölt a tájon, -
A csendre, mit a csónak szelid zaja puhán von,
S három friss liliom haldoklik a ruhámon…
A csendre, mit a csónak szelid zaja puhán von,
S három friss liliom haldoklik a ruhámon…
Most, ajkadhoz remegni, halvány Éj, kéjre ágyas
E szirmok lelke szédül? vagy szédült lelkem vágyas?
Oh ezüst Éj! hajadban fésű a sűrű nádas…
E szirmok lelke szédül? vagy szédült lelkem vágyas?
Oh ezüst Éj! hajadban fésű a sűrű nádas…
S mint hulló holdsugár-sereg,
S mint víz, mit gyöngyözni verek,
A lelkem is zokog s pereg…
S mint víz, mit gyöngyözni verek,
A lelkem is zokog s pereg…
Tóth Árpád
