Környey Zoltán: A gyilkos
úgy peregtek, fázott a homlokom
és égett, - sárga, zörgő lombokon
szóltak a széljátszotta ütemek.
és mind nagyobbra nőtt benne a kés,
fojtott a régi csók, az esküvés
és átkoztam szívem, mert szeretett.
elsötétedett… megrebbent a szája…
csattant a hús… szívét ütöttem át.
s én néztem amíg szép, hazug ajka
kékes-fehérre vált.